Vízió nélkül nem megy

Év elejétől Leslaw Kuzaj vette át a GE magyarországi irányítását Szini István korábbi vezető képviselőtől, aki a GE Hungary Zrt. igazgatóságának elnöke marad. A Magyar Nemzet a Magyarországon több mint 15 ezer főnek munkát adó cég régi és új vezetőjének véleményére volt kíváncsi hazánk és a térség jövőjéről, valamint arról: mitől is ijed meg a nemzetközi tőke.

Érdeklődtünk a szakemberektől arról is, hogy a térség milyen növekedés előtt áll, s a GE számára vonzó-e a régió.
L. Kuzaj: – A dinamikusan növekvő térségek minden nemzetközi cég életében fontos szerepet játszanak. Jelenleg ezek közé tartozik Kína, India, a Közel-Kelet, Közép- és Kelet-Európa is. Utóbbi esetében azonban gondot okoz, hogy az országok többsége kicsi, ezért a globális cégek egy része „észre sem veszi” őket. Ez az oka annak, hogy év elejétől immár a térség öt országában én vagyok a GE regionális vezetője. Amúgy is meg vagyok győződve arról, hogy ez a régió jelentős növekedés előtt áll.
– És Magyarország? Hazánkat sokan csak sereghajtóként emlegetik…
L. K.: – Én más szemszögből figyelem az eseményeket. Közép-Európa ma a fiatal demokráciák térsége, ahol lépten-nyomon megmutatkoznak az átalakulás nehézségei. Ám mindez a hosszú távú növekedést nem gátolja meg. Optimisták lehetünk még akkor is, ha a politikai stabilitás hiánya komoly akadály lehet. Igaz, más területeken is van még mit ledolgozni. Egy-egy nemzetközi találkozón ma még könnyen meg lehet mondani, hogy kik jöttek Közép- és Kelet-Európából: a hátsó sorokban húzódnak meg, kérdéseket még véletlenül sem tesznek fel. Pedig tudásuk, tapasztalatuk alapján semmi okuk szégyenkezésre, pusztán az önbizalom hiányzik belőlük. Ezért is indítottuk el a napokban alapítványunk 1,8 millió dolláros támogatásával Lengyel- és Magyarországon Az élet iskolája című programot, amelyben középiskolások ismerhetik meg a munkában való érvényesülés „titkait”.
– E képességek javításán kívül mi teheti sikeressé hazánkat?
L. K.: – Nem lehet mindenhol sikereket elérni, minden ország ki kell hogy válasszon egy-két területet. Egy olyan, valóban újító terméket vagy technológiát, amelyről az egész világnak Magyarország jut majd az eszébe. Amihez az itteni szakemberek értenek a legjobban a világon. A pénzen túl azonban ehhez az is kell, hogy a kormányok a gazdaság bevonásával vázoljanak fel reális víziókat, és a forrásokat minél nagyobb arányban szánják azok megvalósítására. Bátorság és kockázatvállalás – ezeken a tényezőkön múlhat egy ország jövője, innovatív termékek híján ugyanis pillanatok alatt kiszorulnak a globális versenyből.
– És melyek lehetnének ezek a sikerágazatok Magyarországon?
Szini I.: – Számomra a válasz világos: az informatika, a szolgáltatóközpontok, valamint a pénzügyi szolgáltatások képezhetik a kitörési pontot. Magyarországon azonban ezeken túl is számos új technológia telepedett meg. Elég a GE oroszlányi üzemét és K+F központját említeni, ahol világszínvonalú vízszűrő membránokat állítanak elő a globális piac részére. Ezzel párhuzamosan persze az egyszerűbb, az olcsó munkára építő ágazatok ideje lassan lejár. A cél az, hogy a helyükre magasabb értéket teremtő beruházások érkezzenek.
L. K.: – A fejlődés irányvonalának kijelölése ugyanakkor nem a nagy cégek, hanem a kormány feladata. A jelenleginél jóval szélesebb látókörre és regionális összefogásra van szükség: ami egyedül nem megy, azt három-négy ország közös erőfeszítésével igenis el lehet érni. Tudom, hogy Közép-Európában sok nép él együtt, más a nyelv, mások a hagyományok. De ha a gazdasági szerkezetet, a szociális tényezőket nézzük, komoly hasonlóságokat fedezhetünk fel.
– Az utóbbi hónapokban széles körű vita folyt Magyarországon a befektetések körül, és mindenki a saját vitorlájába igyekezett terelni az események szelét. A kormány szerint a „zavargások” elűzik a befektetőket, az ellenzék pedig a növekvő adóktól féltette a tőkét. Emellett az a vélekedés, hogy a nemzetközi cégek előbb-utóbb úgyis szedik a sátorfájukat. Valójában mi alapján döntenek a nagyvállalatok?
L. K.: – Ezek a vélemények túloznak. A nagy cégek figyelemmel kísérik az eseményeket, és folyamatosan keresik a befektetések számára legelőnyösebbnek tűnő helyeket. Ebben a versenyképesség játszik főszerepet, ami persze szintén változik. Pánikra semmi ok, néhány égő gépkocsi miatt a komoly beruházók nem fognak kivonulni az országból, de fontos, hogy mindig lássanak fényt az alagút végén.
Sz. I.: – Valóban, minden esemény számít: döntő hatásuk nincs, de hosszú távon szerepük lehet az összkép alakításában. Be kell vallani, mi sem örülünk a szolidaritási különadónak. Nem is az adó mértéke, hanem az ad hoc bevezetés zavarja a befektetőket. A befektetések vonzásához és megtartásához képzett munkaerő, kiszámítható és világos adó- és jogrend szükséges.
L. K.: – Szerencsére az EU-tagság növeli a befektetések biztonságát. Az viszont egész Európának komoly kihívás, hogy a magas életszínvonal megtartásával növekedjék a versenyképesség az élesedő globális versenyben. Az arany középutat csak közösen találhatjuk meg.