A globalizáció visszásságaira, a szociális rendszerek leépítésére és az abszurd kereskedelmi támogatásokra figyelmeztetett a Népszabadság hét végi számában közölt interjújában Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász. A Világbank korábbi elnökhelyettese arra emlékeztetett, hogy a világ lakosságának 59 százaléka olyan országban él, ahol nő az egyenlőtlenség, és csupán öt százaléka olyanban, ahol csökken. A korábban Bill Clinton amerikai elnök tanácsadójaként is dolgozó Stiglitz szerint bizonyos folyamatokat ugyan nem lehet viszszafordítani, a globalizáció mértéke azonban csökkenthető. Újra lehet gondolni például: engedélyezzük-e a külföldi tőkeszerzést, netán a spekulatív tőkebeáramlást, vagy pedig korlátozzuk azt. Mint mondta, mindennek megvan a maga következménye, de nem igaz, hogy nem dönthetünk semmiben.
A globalizáció nyertesei és vesztesei között tátongó szakadékkal kapcsolatban Stiglitz megjegyezte: a világ egyre nagyobb része él demokráciában, így ha a globalizáció túl sok vesztest termel, akkor ennek politikai következményei is lehetnek. Szerinte Afrika és Latin-Amerika a globalizáció vesztesei, míg Európa összességében a nyertesek közé tartozik, jóllehet kontinensünkön is megjelentek – méghozzá egyre nagyobb számban – a magukat vesztesnek érzők. – A győztesek egy országon belül ugyan tudnák kompenzálni a veszteseket, de eddig nem tették – fogalmazott a professzor, aki szerint a vesztesek megjelenése törvényszerű: a képzetlen munkaerő relatíve drága munkahelyeit elszívja a jóval olcsóbb kínai, indiai munkaerő. Stiglitz úgy látja: a baj az, hogy a globalizációra és a versenyképességre hivatkozva gazdaságpolitikusok a szociális rendszereket kezdték el leépíteni, holott ezekre épp most lenne szükség.
A magyarországi euróbevezetésről kiemelte: míg a magas szociális védőrendszerrel rendelkező, versenyképes svéd gazdaság az euró átvétele nélkül jobban tud fejlődni, a kisebb, kevésbé megalapozott hírű gazdaságok jóval többet profitálhatnak abból, ha közös pénzben, alacsonyabb kamattal vehetnek fel kölcsönt.
Ugyanakkor a professzor hazánkkal kapcsolatban kijelentette: összességében a lassúbb euróövezeti csatlakozás híve lenne. Stiglitz a globalizáció abszurditásai közé sorolta, hogy az Egyesült Államok kormánya évente három-négy milliárd dollárral támogatja a gyapottermelőket. Az összeg nagy része ötezer gyapottermelő zsebébe vándorol, ellehetetlenítve így a világ szegényebb országaiban élő tízmillió „riválisukat”. Európai példával is szolgált: az EU-ban napi két dollár támogatást kap minden egyes tehén, míg ennyi pénzből vagy kevesebből próbál túlélni a világ 6,5 milliárdos lakosságának 40 százaléka. Némi szarkazmussal Stiglitz szerint elmondható: jobb ma tehénnek lenni Európában, mint embernek Afrikában. A Nobel-díjas közgazdász arra is rámutatott, hogy az Egyesült Államok az iraki háborúra eddig becslései szerint kétezermilliárd dollárt költött, ami 30-40-szer anynyi, mint amennyit a világ évente külföldi segélyezésre fordít.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
