A humánus szemléletmód hiánya

Hosszú a listája az embereket, intézményeket ért sérelmeknek. Közülük két intézményhez fűznek családi emlékek, miután egyenes ági felmenőim közül Schwartzer Ferencnek és fiának, Babarczi Schwartzer Ottónak jelentős szerepe volt – sok más orvostársukkal együtt – e két kórház létrehozásában, illetve fejlesztésében. Az egyik az 1868-ban megnyílt úgynevezett Lipótmező (Országos Tébolyda, ma Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet). A másik a Sportkórház.
A Lipótmező alapításánál jelentős szerepe volt a magyar elmeorvoslás atyjának, (a bécsi orvosi kar, a német elmekórtani és törvényszéki lélektani társulat, továbbá az Országos Közegészségügyi Bizottság tagjának), Schwartzer Ferencnek. Hosszú évtizedek előkészítő munkája után, az európai elmegyógyintézetek tanulmányozása során szerzett tapasztalatokat hasznosítva, a legmodernebb orvosi szakirodalom tanulmányozásával jelölték ki a „minden emberi lény legszerencsétlenebbjeinek, az elmebetegeknek” ezt, az akkor még a város határán fekvő, gyógyulásukat elősegítő, kies helyet. Az önzetlenség megnyilvánulásának tekinthető, hogy Göbl Lipót telkét értéken alul adta át, hogy Buda város, az uralkodó, Ferenc József, a belügyi tárca adományokkal járult hozzá az intézmény létrehozásához. Nem is beszélve a személyes erőfeszítésekről és a pest-budai hatóságok aktív közreműködéséről. A „Lipót” orvosi karának jelentős része az első tudományosan szervezett, Schwartzer-féle elmegyógyintézetből került ki. Schwartzer már 1848-ban beadvánnyal fordult a kormányhoz, s később is önzetlenül mindent megtett az országos tébolyda létrehozása érdekében, pedig neki ekkor már volt egy európai hírű magánintézménye.
Most az ő – számos kitüntetéssel elismert – életművének ezt a gyönyörűséges epizódját, az ország javát szolgáló intézményt fenyegeti a leépítés veszélye, mellyel nemcsak a magyar múlt, orvosi műhely, elmeorvosi iskola indulna el az enyészet útján, hanem azon erkölcsi értékek is, melyeket őseink létrehoztak. Nevezetesen: a sorsukat befolyásolni nem tudó, kiszolgáltatott elmebetegek iránti mély részvét, segítőkészség, az egyéni érdekek háttérbe helyezése, a humanitás fenséges eszméje, szakszerűséggel párosulva, az orvoskollégákkal való összetartás. Össze kellene fogni megmentése érdekében.
Ugyanez a veszély fenyegeti a Sportkórházat is, amely egykor a Magyar Vöröskereszt virágzó intézménye volt. Schwartzer Ferenc fia, Babarczi Schwartzer Ottó mint a Vöröskereszt főmegbízott főgondnoka (a törvényszéki lélek- és elmekórtan egyetemi magántanára, a királyi Igazságügyi Orvosi Tanács alelnöke) minden befolyását latba vetve elévülhetetlen érdemeket szerzett az Ivánka Imre és társai által alapított kórház korszerűsítésében, bővítésében és az ápolónőképzés felvirágoztatásában. Nevéhez fűződik a Vöröskereszt különféle szabályzatainak, működési rendjének kidolgozása, a hadegészségügyi reformok kialakítása. Az ő munkája is benne van abban, hogy az egykor Erzsébet királynéról elnevezett kórház kellő alapokat nyújtott a mai intézmény eredményes munkájához. Égető szükség lenne ma is az ember- és betegközpontú szemlélet megerősödésére, újjáéledésére, a jogvédelemre a pénzvilág megfékezése érdekében.
Horánszky Nándor
Budapest