Igazi megrázkódtatásként élte meg a KMKSZ a múlt év tavaszán lezajlott önkormányzati választásokat, mégis azt kell mondanunk, hogy amit elvesztettek a réven, visszanyerték a vámon. Korábban ugyanis soha nem állt még olyan jól a szövetség a megyei és a járási tanácsokban, mármint a vezető tisztségek tekintetében, mint éppen most. De vajon képes-e élni a szövetség az ölébe hullott lehetőségekkel?
– A választásokon maguk az ukrán pártok sem teljesítettek valami jól, természetesen önmagukhoz képest, s így olyan koalíciós kényszerek alakultak ki, amelyek kedveztek a KMKSZ-nek. Az ily módon szerzett pozíciókat azonban botorság lenne túlértékelni és túlbecsülni, hiszen koalíciós megállapodások vannak mögöttük, méghozzá olyan koalíciók, amelyeknek a működését az ukrán politikai kultúra erősen átszínezi. Mindez pedig elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az adott szó valójában semmit nem jelent, illetve hiánycikk a precíz egyeztetés, és nemigen jellemző a döntésekre a gondos előkészítés sem. Erre a politizálásra ugyanis sokkal inkább a rögtönzések, az ad hoc, az alkuk, a különböző klikkeknek a manőverezései a jellemzők.
– A választásokat követően országos hír, kisebbfajta szenzáció lett, hogy Kárpátalján nem csupán a régi politikai partnerek, mármint a narancsos tábor tagjai (talán ide sorolható a KMKSZ is) tömörültek koalícióba, hanem csatlakozott hozzájuk az ősellenségnek számító Régiók Pártja, sőt az évekig az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt (SZDPU/o/) leányegyleteként politizáló, majd a szocialistákhoz csapódó Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség is. A „régiósok” országos térnyerését követően viszont felerősödtek a koalíciós ellentétek. Nem kell-e tartani valamiféle visszarendezéstől, ami akár a KMKSZ kiszorítását is maga után vonhatja?
– Ez egy fölöttébb bonyolult kérdés, hiszen az ukrajnai nagypolitika mindenképpen determinálja a kárpátaljai politikát, mégpedig többféle módon is. A hatalom Olimposzán megfigyelhető éles szembenállás, az állandó torzsalkodások természetszerűen kihatással vannak régiónkra is, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a helyi sajátosságokat sem. Itt klánszerűbb és konszenzuálisabb a politika, mint az ország más régióiban, tehát a Kijevben bekövetkezett változások nem okvetlenül, legalábbis nem mechanikusan csapódnak le nálunk is. Magyarán szólva a Régiók Pártjának és Viktor Janukovics kormányfőnek az erősödése, illetve Viktor Juscsenko államfő pozícióinak a folytonos gyengülése nem okvetlenül jelenti a választásokat követően kialakult kárpátaljai politikai status quo felborulását is. Ezt egyébként a megyei önkormányzatba bekerült pártok közötti mandátummegoszlás sem teszi lehetővé.
– Politikusként, politológusként, főiskolai tanárként és nem utolsósorban a legnagyobb kárpátaljai érdekvédelmi szervezet elnökeként hogyan ítéli meg a kárpátaljai magyarság helyzetét, amelyet a csüggedéstől az anyagiasságon és az önzésen át a széthúzásig szinte minden gyötör?
– Vannak gondok, nyugtalanító problémák, amelyeket semmiképpen nem szabad szőnyeg alá seperni, hanem beszélni kell róluk, hiszen attól, hogy esetleg elhallgatjuk azokat, még nem oldódnak meg. Az én feladatom is az, hogy konkrét problémákkal foglalkozzam. Ezek egy része magyarországi vonatkozású. Miképpen fogják megoldani a schengeni kérdést, hogyan fog alakulni a támogatáspolitika? A másik pedig a választás során, illetve annak lezajlása után kialakult közhangulat, közvélekedés megváltoztatása, továbbá megfelelően reagálni a nagypolitika kihívásaira, elsősorban azokra, amelyek fenyegetnek bennünket. Ezek között említeném például az érettségivizsga-központok problémáját, ami halálos veszélyt jelent a magyar oktatási rendszerre, hiszen a magyar felvételi vizsgák eltörlése egyszerűen lenullázná, fölöslegessé tenné a magyar nyelvű oktatást.
– Végül megkérdezném, lát-e lehetőséget a két magyar érdekvédelmi szervezet összefogására, legalábbis a kárpátaljai magyarság egészét érintő kérdésekben?
– A magyar ügy érdekében a KMKSZ mindenkivel hajlandó együttműködni. Le kell azonban szögeznem, hogy nagyon komolyak a különbségek a két szervezet között, hiszen itt nem csupán két szövetségről, hanem kétfajta világlátásról, erkölcsről és mentalitásról is szó van. Ahhoz azonban, hogy ez az együttműködés esetleg intézményesített jelleget ölthessen, a másik szervezetnek jelentősen meg kell változnia. Megbízhatóvá, szavatartóvá és tisztességessé kell válnia. Így a gyakorlatban a konkrét ügyekben megkötött ad hoc egyezségek jelentik a közös fellépést.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
