Egy héttel ezelőtt minden világosnak tűnt. A szlovák parlament európai ügyekkel foglalkozó bizottsága egyhangú szavazással hatalmazta fel Ján Kubis külügyminisztert, hogy Brüsszelben Szlovákia nevében is támogassa az ENSZ-megbízott Martti Ahtisaari koszovói rendezési tervét. A tapasztalt és nemzetközileg is elismert diplomata Kubis a bizottsági ülésen meggyőződéssel állította, hogy Koszovó önállósodása megállíthatatlan folyamat, a szavazást követően pedig örömmel nyugtázhatta, hogy e „realitást” valamennyi képviselő megértette, még a Szlovák Nemzeti Párt színeiben politizáló honatya is.
Mára a helyzet száznyolcvan fokos fordulatot vett, az Ahtisaari-tervet már csak a Magyar Koalíció Pártja (MKP) támogatja, a többiek számára gyakorlatilag a jelenlegi status quo felelne meg. E változáshoz elég volt egy Ján Slota-rikkantás, amely szerint Ahtisaari terve „egy rakás gané”, az Európai Unió pedig úgy viszonyul Szerbiához, mint a nagyhatalmak egykoron, 1938-ban, Münchenben Csehszlovákiához, pontosabban Csehszlovákia felosztásához. A nemzetiek elnöke szerint szláv népek nem fordíthatnak hátat Szerbiának „egy drogárus, maffiózó kisebbség miatt”. S a végén csattant az ostor, miszerint Koszovó önállósulása után a szlovákok néznek majd szembe azzal, amivel most a szerbek, mert „a magyar szeparatizmus megcélozza Dél-Szlovákiát”.
Előbb a Smer-Szociáldemokrácia nacionalista vonulata kapta el a hangot, Boris Zala, a parlament külügyi bizottságának elnöke vélte szintén felfedezni, hogy Koszovó önállósulása „lökést adna a magyar szeparatizmusnak”, majd Mikulás Dzurinda állt az újságírók elé, mondván, a „Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) csak olyan rendezést tud elképzelni, amit Belgrád is támogat, elfogad”.
A volt külügyminiszter, Eduard Kukan, aki néhány éve az ENSZ főtitkárának koszovói megbízottja volt, egy televíziós beszélgetés során a „kérdés kényességéről” beszélt, meg arról, hogy Koszovó részleges önállósulásánál van „még rosszabb megoldás” is. Ezt, a szlovákok számára még rosszabb megoldást viszont a szerbek találták ki, akik az albánok kollektív jogainak biztosításával akarják megtartani Koszovót. Kukan még dohogott is egyet: „borzasztó, hogy az ezért kardoskodó szerbek nem értik meg, miért nem támogathatja a kollektív kisebbségi jogokat Szlovákia”. Márpedig – szólt a szentencia – a kisebbségek kollektív jogai elfogadhatatlanok Szlovákia számára.
A tamtamozás olyan hangos volt, hogy Ivan Gasparovic államfő párbeszédet kezdeményezett a parlamenti pártokkal. A „nemzetien gondolkodó és szociálisan érző” államfő, természetesen, szintén „veszélyes precedensnek” tartaná Koszovó önállósulását és a kollektív kisebbségi jogok biztosítását is.
Nos, itt tart ma a tizenöt éve önállósult Szlovákia: inkább feszültség a Balkánon, mintsem európai ívű kollektív kisebbségi jogok a hazai magyaroknak.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség