A tudósok általában szerények. Tudják ugyanis, mennyi mindent nem tudnak. A minisztereink helyenként – úgy tűnik – önteltek és pökhendik. Ebből adódik, hogy a tudósok nem harcolnak kellő erélylyel véleményük tudományos igazságok tekintetében döntő és alkotmányosan a leghatározottabban biztosított súlyáért. Egyes tárcavezetők viszont – így jelen esetben Molnár Lajos egészségügyi miniszter – a mindentudás magaslatáról fogadnak el, vagy utasítanak vissza megalapozott tudományos véleményeket, ha azok – a köz egészségének védelmében – az ő piaci igényeiket nem elégítik ki.
Az előző miniszter kérésére a Neurológiai és a Pszichiátriai Szakmai Kollégiumok együttesen nyilatkoztak úgy, hosszú, igényesnek tűnő, tudományos fejtegetés végén, hogy a könnyű drogok egészségkárosítók. Szembefordultak tehát tudományuk képviselőiként a drogliberalizáció piaci igényével a hazai lakosság egészségének védelmében.
Mire a miniszter január 19-én a tudós kollégium elnökét, egyetemi tanárt, rövid, de erélyes levélben kioktatta arról, hogy az állásfoglalást „elfogadhatatlannak tartja”. „Az szakmailag erősen kifogásolható, és minősíthetetlen, hogy külföldi szakértői anyagok szó szerinti felhasználásával készült.” A miniszter véleménye szerint a szakmai grémium a kérdést nem társadalmi súlyának megfelelő komolysággal kezelte. Ezért kéri az „állásfoglalás haladéktalan írásbeli visszavonását, az attól történő teljes elhatárolódást, és új állásfoglalás kialakítását”. Ezen alapulva kíván a minisztérium magához méltó új drogstratégiát kialakítani.
Én nem vagyok a kérdés tudósa, csak az alkotmányé. Ám Molnár Lajos semmilyen kérdésnek nem tudósa. Neki tehát illő alázattal kellene tudomásul vennie a tudományos igazság kérdésében a tudomány kizárólagosan illetékes művelőinek határozott állásfoglalását (Alk. 70/G/2/). A tudományos igazság se nem többségi, se nem hatalmi, se nem piaci kérdés. Ideje lenne ezt végre megszívlelni.
Zlinszky János prof. em.
volt alkotmánybíró
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
