Te vagy a Csonttörő? – állt meg előttem egy vörös, tüsihajú, tízévesforma kisfiú kezében papírral-ceruzával. Legyek? – kérdeztem vissza, de aztán győzött az igazság, odavezettem Nagy Jánoshoz, az „igazi” Csonttörőhöz. Hamar megvolt az aláírás, odakerült Kovács Istváné, Erdei Zsolté, Balzsay Károlyé, Kótai Mihályé, Hidvégi Györgyé, Kovács Attiláé, Miló Viktóriáé, Gálfi Andrásé, Popovics Tamásé, s ki tudja, még kié mellé. Talán már a felsorolásból is látszik, hogy Kovács Kokó István a magyar ökölvívás jelenének és közelmúltjának színe-virágát összehozta vasárnapra a Vasas Fáy utcai boksztermébe arra a bokszdzsemborira, amit a WBO világszervezet alelnökeként szervezett meg. Méghozzá jótékony célból és az ifjúság épülésére, kihasználva azt a lehetőséget, hogy a WBO ötezer dollárral támogatja évente az európai utánpótlást. S mivel Kokó a kontinens „felelőse”, saját bevallása szerint is hazahúzó szívvel Magyarországon költötte el ezt az öszszeget. Ennek harminc egyesületből több mint száz ifjú bunyóspalánta látta hasznát, ők előbb megmutatták tudásukat a ringben, majd valamelyik felsorolt klasszistól átvehették a – természetesen a sporthoz kapcsolódó – ajándékokat. A mérkőzések a kimeneteltől függetlenül minden esetben kettős győzelemmel értek véget, de az igazi sikert a már említett autogramok megszerzése jelentette papírra, mezre, pólóra, kesztyűre, amire csak lehetett.
Erdei „Madár” le se tagadhatná, hogy bokszsulit készül nyitni pályafutása végeztével, a beszélgetések, poénok közepette fél szeme a gyerekeken, néha-néha még be is kiabál valami tanácsot. A visszavonult Kótai és Nagy Jani (igaz, utóbbi éppen újrakezdeni készül) az ugratások fő célpontjai szerény, de szemmel látható súlyfeleslegük miatt, utóbbi önkritikusan meg is jegyzi: „Úgy nézek ki, mint aki lenyelt egy bukósisakot!” Ehhez képest könynyűsúlyba térne vissza, hát nem lesz könnyű… Ifjabb Balzsay felesége, a korábbi kiváló tornász Reubl Tünde hasában cseperedő babával büszkélkedik („Ha összejön, júliusban azon a napon születhet, mint apu és én!”), majd szalad díjat átadni. Nemes egyszerűséggel világbajnokjelöltként mutatják be, mintha sakkozó lenne, amihez annyit fűz hozzá, szívesen leülne Lékó Péterrel egy partira, ha utána bokszolnak egy menetet. Miló Viki képviseli a női bokszot és a külcsínt a díjátadók körében, de nemcsak sportcuccokat osztogat a gyerekeknek, hanem a képével ellátott almalikőrt a barátoknak. Az üvegen is csinos.
Éppen egy Dödölei Xavér nevű kisfiút hívnak a piros sarokba a sokadik derbin, de nemcsak ezért van ott a mosoly mindenki arcán a zsúfolásig megtelt teremben. Kovács Pista kezdeményezése elérte a célját, a gyerekek egy légtérben lehettek hőseikkel, így az ajándékok, aláírások mellett örök élménnyel távozhattak. Minden sportágra ráférne hasonló esemény, népszerűsíteni, mintát adni, példát mutatni. Hiánycikk ez manapság.
origo.hu
Jégeső és villámárvíz: ítéletidő tarolta le a fél országot – videó
