Az irodalomban valami megfeneklett

Nem elég, hogy az utóbbi évek elszántan kultúraellenes kultúrpolitikája miatt végveszélybe került a Magyar Írószövetség és a hazai könyvkiadás, sorsunkat azzal is nehezítjük, hogy mi magunk rémhíreket terjesztünk bizonyos fórumok és intézmények megszűnéséről.
Így járt a Magyar Írók Egyesületének folyóirata, a Lyukasóra is, amelyet tizenhat esztendővel ezelőtt hozott létre a Magyar Írókamara Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író-költő elnökletével. De tudjuk, akinek halálhírét terjesztik, annak hosszú élete lesz ezen a földön. Nagyon úgy tűnik, hogy a folyóiratokra is használható ez a vigasztaló népi bölcsesség. A leghitelesebb forrásból, a főszerkesztőtől, Elmer István József Attila-díjas írótól megtudtuk, hogy bár a lap idén sem kapott támogatást a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a működése nem forog közvetlen veszélyben, de a mai világban ez is könnyen előfordulhat. Talán kevesen emlékeznek rá, de már alapításának harmadik évfolyamában, 1994-ben is komoly akadályok gördültek a lap működése elé, igaz, más természetűek, mint mostanában. A Horn-kormány kulturális minisztériuma megtiltotta a Magyar Írókamara név viselését, ekkor kényszerből alakult át a lapot működtető társulat Magyar Írók Egyesületévé.
A folyóirat a viszontagságok ellenére 1992 óta a hazai irodalmi paletta egyik markáns orgánumává terebélyesedett, a holdudvarához tartoznak alapítóként olyan jelentős művészek, mint Szakonyi Károly, Gyurkovics Tibor, Kiss Dénes, Mészöly Dezső, az elhunytak közül Lázár Ervin, Hernádi Gyula, Varga Domokos. A gárdához csatlakozott időközben Dobai Péter, Elmer István, Borbély László, Erős Kinga, Koditek Bernadett.
A szinte még tegnap elhunyt pályatársakra emlékezik a lap februári számának több írása. Korzenszky Richárd és Bobory Zoltán Nagy Gáspártól búcsúzik egy-egy költeménnyel. Lázár Ervinre egyik legjobb barátja, Szakonyi Károly, Határ Győzőre Kabdebó Lóránt irodalomtörténész emlékezik. A neotomista, újkatolikus líra egyik nagyságáról, Paul Claudel költő-filozófusról Szabó Ferenc teológus értekezik.
A lap a testvérmúzsák berkeibe is gyakran ellátogat. Borbély László riporterként Kő Pál szobrász műhelyébe látogat, ugyanő ír értő kritikát Csurka István utoljára 1971-ben bemutatott Döglött aknák című drámájának előadásáról, amely Cseke Péter rendezésében, a Turay Ida Színtársulat jóvoltából járja az országot. A folyóirat tehát ha nem is virul, de él. Megpróbál szembefordulni az országot uraló negatív hangulattal és a veszélyesen rossz irányba ható folyamatokkal, amelyeket Gyurkovics Tibor a Rekontra című állandó karcolatsorozatában így ír le: „Most az irodalomban valami végleg megfeneklett. Eltört volna?”
(Lyukasóra, a Magyar Írók Egyesületének lapja, február.)