Az ismeretlen pesti nyelv

Budapest a Napút legújabb számának „főhőse”. Szentmártoni Szabó Géza a világ legrégebbi orgonájáról, az aquincumiról, Bori István a főváros hídjairól, Saly Noémi családja históriájáról, Masát Ádám a várost ért tragédiákról értekezik, Balázs Géza pedig meghökkentően érdekes tanulmányt ad közre (A pesti nyelv), melyből kiderül, hogy a fővárosi nyelvet módszeresen és átfogóan eddig még nemigen vizsgálta meg senki. „A budapestiek föltehetően »pestiesen« beszélnek – írja –, vagyis színtelenül, szagtalanul, a szegediek számára mekegve, a dunántúliak számára zeneietlenül, az erdélyiek számára »aaa«-zva, vagyis túl sok névelőt használva, azután sokak számára nyökögve, nyekeregve, valamint főként énekelve, mondatvégi felkapó hanglejtéssel…”
A szerző elmondja, hogy korábban írók, újságírók foglalkoztak a főváros nyelvével, míg 1953-ban megszületett a nagy elhatározás (a Nagy-budapesti Néprajzi Munkaközösségé), hogy feltérképezzék és alaposan megvizsgálják a pesti nyelvet, ám a szándék szándék maradt. Született néhány résztanulmány, ám – Benkő Loránd minden igyekezete ellenére – a kutatás nem terjedt tovább.
„Pedig Budapest nyelve roppant izgalmas összetételű. A Bárczi által leírt gyökereken túl (a tudós többek között Újpest, a Franzstadt és a Liget-környék sajátosságait kutatta) valóban voltak (vannak?) hagyományos és talán városi nyelvjárások is…” – jelzi Balázs Géza, megjegyezve, hogy ezek kialakulásában fontos szerep jut a peremkerületekkel érintkező falvaknak, Rákospalota esetében Fótnak, Csömörnek, „A csömöri asszonyok napjainkig népviseletben járnak be a sashalmi piacra vagy az Örs vezér téri bolhapiacra, a HÉV-en szlovák–magyar kevert nyelven társalognak…”
Balázs Géza summája: „Bár a város lakossága nagymértékben összekeveredett, eredeti színeit szétválogatni talán már nem is lehetséges. Lehet-e egyáltalán egy kétmilliós nagyvárosnak nyelvjárása? Ha nem lehet, akkor mi van helyette? Van-e egyáltalán pesti nyelv? Kell lennie. Vidékiek viszonylag hamar megmondják valakiről a beszéd után, hogy budapesti-e…” Látható, a nyelvészek sokat tudnak a pesti nyelvről, de annak átfogó kutatásával adósaink maradtak.