Sok félreértés van még ma is a nyugati világban arról, mi történt tavaly október 23-án, annak ellenére, hogy a forradalom ötvenedik évfordulójára több külhonban élő magyar tért haza, és ők a saját szemükkel láthatták, mit tett a kormány és a rendőrség az ünneplő tömeggel. Ezek a külhoni magyarok milyen segítséget adtak önöknek?
– Sajnos a nyugati sajtó egy részét is több esetben megvezette a magyar közbeszéd, amely egy békés többség és egy randalírozó kisebbség képét sugallja. Mindenki, aki a véleménynyilvánítási és gyülekezési jogával élni próbál, vegye magára a békés tömeget veszélyeztető randalírozó kisebbség bélyegét. Nem azok keltik rossz hírét az országnak, akik fellépnek a hamis propaganda ellen, hanem azok, akik gumilövedékeket használtak, kardlapozták a tömeget, és rendőri lovasrohamot indítottak. Mi akkor keltenénk rossz hírét az országnak, ha ebben a helyzetben passzívak lennénk, csöndben hátradőlve várnánk a fejleményeket, mert akkor joggal lenne az a hírünk, hogy a magyar embereket meg lehet félemlíteni. A civil jogászfórumot emberi jogvédők és az Ausztriában élő magyarság képviselői hívták a január közepén megrendezett bécsi fórumra, Genfbe és Bernbe pedig a Svájci–Magyar Polgári Egyesület meghívására látogattunk el, itt többek között a Berni Egyetem rendezett tudományos konferenciát, ahol előadásokat tartottunk. Svájcban több politikussal is találkoztunk, a volt belügyminiszter asszonnyal, a svájci parlament elnöknőjével és különböző pártok képviselőivel. A svájci kereszténydemokrata politikusok azon az állásponton voltak, hogy az emberi jogok ilyen megsértése esetén morális kötelezettségük, hogy segítsenek a hasonló esetek megelőzésében. Felvetették, hasznos lenne nemzetközi megfigyelők küldése Magyarországra a március 15-i megemlékezésekre, sőt saját soraikból is jelentkeztek önkéntesek erre a feladatra. Felajánlották segítségüket abban is, hogy több európai jogvédő szervezetnél hasonló együttműködésre számíthassunk. Úgy gondoljuk, visszatartó hatással lesz a rendőrségre, hogy tiltott eszközöket alkalmazzon akkor, amikor nem tudhatja, véletlenül nem külföldi megfigyelőt találnak-e el a gumilövedékei.
– A Civil Jogászbizottságot az ön személyével azonosítják, kevesen tudják, hogy a grémiumnak számos nagy tekintélyű szakember is tagja, akik fontos munkát végeznek.
– A Civil Jogászbizottságnak két társelnöke van: Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság frissen nyugalmazott bírája, volt büntetőkollégiumi tanácselnök, aki sok évtizedes bírói tapasztalattal bír, valamint jómagam. A bizottság tagja az ELTE jogi karának büntetőeljárás-jogi és büntetés-végrehajtási tanszékvezetője, Kabodi Csaba. Személye azért is fontos, mert a jogsértéseknek két fő csoportjuk volt: egyrészt a tömegbe lövetés és a kardlapozás, a tömegoszlatás jogellenes módja, a másik pedig a jogellenes szabálysértési és büntetőeljárások. Tipikus forgatókönyvnek számított, hogy a rendőrök megverték, összerugdosták a tüntetőt – ami a tévéfelvételeken is egyértelműen látszik –, majd berakták a sértettet egy rabszállítóba, a rendőrségre szállították, és megkezdődött az eljárás az összevert áldozat ellen. Magyarország legnagyobb jogi karának büntetőeljárás-jogi tanszékvezetője tehát szakmai garanciát is jelent arra nézve, hogy a törvénysértő eljárások, valamint a büntetés-végrehajtási intézetekben és fogdákban elkövetett kínzások és kegyetlenkedések megfelelő vizsgálata megtörténhet. Más jogvédő szervezetek – a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért – teljesen egyetértettek velünk, hogy a fent említett jogsértések tarthatatlanok, és felelősségre kell vonni az elkövetőket. Sikerült tehát az emberi jogi kérdésekben felülemelkedni a káros és mesterséges jobboldal/baloldali megosztottságon.
– A Gönczöl-bizottság tagjai között is találunk ismert szakembereket.
– A Gönczöl-bizottság tagjai nagynevű, komoly szaktekintélyek: Gönczöl Katalin és Halmai Gábor a tudományos kutatás nemzetközileg is elismert szakemberei. Gönczöl Katalin hasonló nívójú tagokat választott a bizottságába, akik nyilván nem szeretnék tekintélyüket kockáztatni azért, hogy szakmailag nem megalapozott dolgokhoz adják a nevüket. Az egész társadalom szempontjából azonban megnyugtatónak tartottuk egy civil bizottság létrejöttét is, amelyik teljesen független a kormánytól, nem a kormányfő nevezte ki, és nem kapott a kormánytól vagy pártoktól pénzügyi támogatást. Gönczöl Katalin professzor asszonnyal huszonöt évre nyúlik vissza a szakmai kapcsolatunk, példaképem volt az egyetemen. Akkor a kriminológia professzoraként szervezte meg azt a programot, amelynek részeként a tököli börtönben fiatalkorú elítéltekhez jártunk jogi és emberi segítséget adni. Jelenleg azonban – mindamellett, hogy komoly tudományos pályafutás van a háta mögött, felnéznek rá a munkatársai és a tanítványai – egy magas rangú kormányalkalmazott is, akit a kormányfő kért fel egy olyan vizsgálatra, amely a kormány és a hatalom által esetlegesen elkövetett jogsértéseket vizsgálta, tehát nem lehet megnyugtató az, hogy kizárólag ez a bizottság teszi le az általa tapasztaltakat az asztalra.
– Hány esettel foglalkozott a Civil Jogászbizottság? Mikortól követték nyomon az eseményeket?
– Munkánk legfontosabb része a tényfeltárás volt: mi történt pontosan október 23-án hajnaltól, a Kossuth tér lezárásától egészen 24-e hajnalig, előzményként kénytelenek voltunk némileg foglalkozni a tévészékháznál történtekkel, illetve a szeptember 19-i és 20-i letartóztatásokkal és rendőri bántalmazásokkal. Ennek része, hogy megtekintettük az összes fénykép- és videofelvételt, elolvastuk a szemtanúk beszámolóit, illetve meghallgattuk őket. Körülbelül 150-200 esettel foglalkoztunk, honlapunkon a történetek elolvashatók, a fényképek, videók megtekinthetők, nyilvánossá tettük a hivatalos levelezéseinket is, mindazokat a dokumentumokat, amelyek alapján dolgoztunk. Így teljes átláthatóságot és ellenőrizhetőséget garantáltunk a bizottságunk munkáját illetően. Szerintünk a Gönczöl-bizottságnak is hasonló átláthatósággal, követhetőséggel és ellenőrizhetőséggel kellett volna dolgoznia: túl sokszor hallottuk az eseményekkel kapcsolatban a tagok részéről, hogy államtitok, nem nyilatkoznak, ami sajnálatos egy demokráciában, mert a polgároknak valóban közük van a bizottság munkájához. Bizonyítási eszközeink között szerepeltek még például a kórházi statisztikák – természetesen személyi adatok említése nélkül. Több sérülés leírása során gumilövedékre utaló nyomokat találtunk, ami azt bizonyítja, hogy a rendőrség mindenféle nemzetközi normával szembehelyezkedve alkalmazott a gumilövedéket, szemmagasságban célozva az emberekre.
– Mivel alulról szerveződő civil tömörülésként, tehát nem minisztériumi pecséttel dolgoztak, milyen együttműködést tapasztaltak a bíróságok és a kórházak részéről?
– Változó volt a közkórházak vezetőségének segítő szándéka: volt, akiktől egyetlen nap alatt megkaptuk a kért információkat, más esetekben heteket vártunk a válaszokra. A bíróságokat is kértük, tájékoztassanak minket az őrizetbe vettek számáról, az előzetes letartóztatások elrendelésének számáról. Először semmibe vettek bennünket, így kénytelenek voltunk sajtóközleményt kiadni. Ezt követően egy nap alatt megérkezett a hivatalos válaszuk. Míg a Gönczöl-bizottság ötmillió forint kormányzati támogatást kapott munkájához – amit egyáltalán nem sokallok –, mi egyetlen forint támogatást nem kértünk és nem is kaptunk sem pártoktól, sem alapítványoktól, még a költségeket is saját magunk fedezzük. Éjjel-nappal önkéntes munkát végzünk, amelyért nem kapunk honoráriumot, gondoskodnunk kell a telefonokról, a munkánkhoz kapcsolódó öszszes infrastruktúráról, asszisztenseink is ingyen dolgoznak. Szégyenszemre abba a helyzetbe kerültem, hogy az otthoni telefonomat már kikapcsolta a szolgáltató, de ennél fontosabb, hogy a függetlenségünket megőriztük. Mindenki előtt bizonyítottuk: elkötelezettek vagyunk az igazság kiderítése és az emberi jogok mellett, és szakmailag magas szinten próbáltuk a munkánkat elvégezni. Úgy döntöttünk, hogy a jelentésünk közzétételével nem fejezzük be a munkát, hanem létrehozunk egy emberi jogvédő alapítványt. Már a honlapunkon (www.oktober23bizottsag.hu) is vannak ezzel kapcsolatos tudnivalók. Egyébként furcsállom, hogy az újságírók általában nem hajlandók lehozni a honlapunk címét, noha országos jelentőségű ügyben végzünk közérdekű és közérdeklődésre számot tartó munkát.
– Számított-e ekkora ellenállásra személye, illetve a bizottság munkájával kapcsolatban?
– Amikor az október 23-i megemlékezésen kinn voltam a gyerekeimmel, és személyesen megtapasztaltam a könnygázt, a kardlapozást, a lövöldözést, a pánikot, a menekülést és a lépcsőházi éjszakázást, akkor éreztem: olyan jogászként, aki egész életét a jogfosztott csoportok védelmére tette fel, nem hallgathatok ilyen durva jogsértések esetén. Akkor nem gondoltam végig, milyen támadásoknak lehetek kitéve. Attól a pillanattól, hogy megalakítottuk a bizottságot, tisztában voltam azzal, hogy fogást keresnek rajtunk. Elég nehéz feladatuk volt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
