Élethalálharc Rómában

Miután Giorgio Napolitano olasz államfő nem fogadta el Romano Prodi miniszterelnök néhány nappal ezelőtti lemondását, a szerdán leszavazott kormányfő most új ígérethalmazzal és bázisának kiszélesítésével indul harcba a szerdai parlamenti bizalmi szavazáskor. Elemzők kétlik, hogy az újdonsült, de továbbra is szétzilált formáció – még ha bizalmat is kap a törvényhozásban – nyárnál tovább kitartana.

Prodi a lemondásával egy időben azonnal újabb szövetségesek után nézett a patthelyzet feloldására. Egy esetleges új kormánykoalíció alapelveit 12 pontba rögzítve nyilatkozatot adott ki, amelyet a hatalom elvesztésének reális veszélyével számoló koalíciós pártok egytől egyig alá is írtak. A Profeszszor eddig kormányon lévő balközép tömbje 13 pártot és szervezetet tömörít – a kereszténydemokratáktól a szélsőbaloldali kommunistákig –, melyek a legkisebb koalíciós feszültség esetén is átszavazással fenyegetőznek. Prodi éppen ezért elsősorban a szélsőséges pártok hatalmát szeretné megnyirbálni, és a középen álló másik kereszténydemokrata párt, az UDC soraiból próbált honatyákat átcsábítani táborába. Az akció egyelőre sikerrel járt: az amúgy is megosztott, ötszázalékos kis pártból megnyerte magának Marco Follini egykori pártvezetőt, akit a Szabadságok Háza jobbközép szövetségben azonnal árulónak bélyegeztek.
Emlékezetes, hogy Follini idézte elő Silvio Berlusconi exkormányfő másfél évvel ezelőtti kormányválságát is, amit csak a Lovag ügyes taktikázása tudott feloldani. Prodi most gyakorlatilag ugyanabban a csapdában vergődik, mint elődje: szövetségeseinek foglya, miközben – Berlusconitól eltérően – még saját pártja sincsen. Csapatának ziláltsága ellen egyelőre az ígérethalmaz mentőövét kényszerült bedobni. A most átigazolt kereszténydemokrata képviselőknek eleget téve kihúzta 12 pontjából az egynemű pároknak nagyobb jogokat biztosító törvénytervezetet, mely óriási ellenállást váltott ki a katolikus egyházon belül. A politikai paletta másik végén pedig nagyvonalú ígéretet tett a családtámogatások és a minimálnyugdíj növelésére, így próbálva lecsendesíteni a milliós létszámú szakszervezetek támogatását is bíró kommunistákat.
– Fennáll a veszély, hogy Prodi megbízhatatlan szövetségeseinek túsza marad, ebben az esetben még az is jó teljesítménynek számít, ha kabinetje megéri a nyarat – vélik a BBC-nek nyilatkozó elemzők, akik szerint a csapdából csak átmenetileg evickélhet ki a Professzor. Az olasz államadósság GDP-arányosan 107 százalék az eurózónában megkövetelt 60 százalékos arány helyett, költekezni – különösen a nem megtérülő szociális kiadásokra – tehát nincs is miből. A tarthatatlanul drága olasz nyugdíjrendszer reformkényszeréről és az egészségügy szükséges átalakításáról már nem is beszélve: a jelenlegi patthelyzetben az átmeneti béke kedvéért ezeket az érzékeny kérdéseket is a szőnyeg alá söpörték.