Csütörtökön nyögvenyelős, de az eredményt tekintve sikeres rajt a még a mieinknél is tartalékosabb horvátok ellen (11-10), pénteken kora reggel a még félálomban lévő görögök lemészárlása (10-3), szombaton újabb kötelező, 12-8-as győzelem a németek felett, és Benedek Tiborék már meg is nyerték a tornát. A java azonban vasárnapra maradt, legalábbis a nézők várakozásai szerint, hiszen a rendezők a zárónapra időzítették a magyar– román meccset. Ami ebben a sportágban messze nem rangadó, pólóban ráadásul hagyományosan baráti a viszony a két fél között. Csakhogy ugyanez nem mondható el a szurkolótáborokról, és ennek jeleként az első három naphoz képest tegnapra igazán parázs hangulat hevítette az uszodát. Betoppantak a kolozsvári futballdrukkerek is, és rögvest elővezették szokásos rigmusaikat: „Magyarok, kifelé az országból!”, „Menjetek haza!” A városban és ezúttal a lelátón is kisebbségben lévő honfitársaink a hallottakon kellően felhergelték magukat, minden adott volt ahhoz, hogy a szikra lángra kapjon.
De a víz kioltotta az éledező tüzet. Nem mintha a lelátót locsolták volna, az eredmény alakulása és a játék képe ért fel a románok számára hidegzuhannyal. A mindvégig sportszerű találkozón ugyanis Vlad Hagiu tanítványai esélytelenségüket kishitűséggel is tetézték, támadásban mozgás és úszás helyett beérték statikus passzolgatással és távoli, könnyedén hárítható lövésekkel. A magyarok eközben remekül és eltökélten védekeztek, és ha elöl nem marad ki néhány tiszta ziccer, tízgólosnál is nagyobb különbség alakulhatott volna ki. Azért a 12-3 is kiadós verés volt, különösen annak fényében, hogy második gólját 9-1-nél érte el a tavaly szeptemberi belgrádi Eb negyedik helyezettje.
Kemény Dénes szövetségi kapitány pontosan érzékelte a meccs különlegességét, a pénteki közönségtalálkozón ki is tért erre, a torna eredményhirdetése – 1. Magyarország 12 pont, 2. Horvátország 9, 3. Németország 6, 4. Románia 3, 5. Görögország 0 – után pedig így fogalmazott: „Bár a mérkőzés előtt nem hangsúlyoztam a fiúknak, mit jelent Kolozsváron a románok ellen játszani, mert nem akartam a vb-felkészülés közben újabb terhet rakni rájuk, azért kitűnt, hogy mindannyian tudatában voltak annak, mit várnak, mit remélnek tőlük. Ez egyébként utólag is beigazolódott. A mérkőzést követően ugyanis volt alkalmunk az uszoda előtt beszélgetni az erdélyi szurkolóinkkal, és bevallom, néhány, ott elhangzott mondatot megkönynyeztem.” A csapat ennyire még nem hatotta meg a kapitányt, de ő is úgy látja, máris érzékelhető az előrelépés: „Valamelyest javultunk az olaszok elleni múlt keddi, kecskeméti teljesítményünkhöz képest, de ez a minimum, hiszen a játékosoknak bele kell illeszkedniük a válogatott mozaikjába. Mert a vb-n csak úgy lehet esélyünk, ha szinte klubcsapatként működünk, bekapcsolnak a szükséges automatizmusok, a mérkőzéseken belül is képesek vagyunk változtatásokra, mindenki csukott szemmel is tudja, mit csinál vagy mire készül a mellette lévő társ.”
A vb-n amúgy Románia az egyetlen komoly csoportellenfelünk. Hogy komoly-e? A kvartett másik két tagjához, Új-Zélandhoz és Kanadához képest feltétlenül. A Kolozsváron látottak alapján a mieinkhez mérve már nem annyira, úgyhogy Melbourne-ben is simán kell nyerni. És nem azért, mert ott is élnek magyarok.
Kikaptak a szerbek. A vb- és Eb-címvédő Szerbia és a tavalyi Európa-bajnokság bronzérmese, Spanyolország Barcelonában találkozott. A házigazdák némi meglepetésre úgy nyertek 11-10-re, hogy az első negyedben 4-1-re elhúztak, félidőben 5-5, három periódus elteltével 8-8 volt az állás. A vendégeknél alapemberek hiányoztak, a kapuból Sefik, a mezőnyből Vujasinovics, Udovicsics és Csirics.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
