Kínában 1949–74 között évente két százalék felett volt a lakosság számának növekedése. A kormány döntéseinek következtében ez 1,5 százalékra lassult a 70-es évek végére, amikor még drasztikusabb lépésre szánták el magukat a pekingi döntnökök. 1979-ben vezették be az „egy gyermek” politikát, amely a többségi han nemzetiségű kínaiak számára csak egy gyermeket engedélyez, a renitensek komoly büntetésre számíthatnak, magasabb adót kötelesek fizetni, vagy akár munkahelyüket is elveszíthetik. A városokban a terv be is vált, ott a statisztikák szerint egy asszonyra életében 1,2 gyermek születése jutott, ám a vidéki területeken a születésszám soha nem csökkent 2,5 alá.
A lányok pedig gyakorlatilag eltűntek. Kínai szakértők szerint a feltűnően kevés lánygyermek a szörnyű csecsemőhalandósági ráta miatt van, ám ez csak a hivatalos magyarázat. Sokkal valószínűbb az, hogy a szülők a lányok születését egyszerűen nem jelentik be. Az adoptálást azonban igen, ez pedig azt mutatja, hogy Kínában a 80-as években magasra szökött a befogadási kedv. 1987-ben félmillió gyermeket fogadtak be a kínaiak, miközben az „egy gyermek” program beindulása előtt mindössze 200 ezret. Az adoptált gyermekek között 27–36 fiú jutott száz leányra, ami azt mutatja, hogy a lányokat sokkal nyugodtabb szívvel hagyják magukra. A kislányok ugyanis felnőve elhagyják az otthont, még hozományt is visznek magukkal, amelylyel az egyébként is szegény családjukat koldusbotra juttathatják. A fiúk ellenben magukhoz veszik a feleségüket, és egész életükben gondját viselik szüleiknek.
A program hatását könnyű ellenőrizni, elég csak elmenni egy kínai óvodába. A BBC beszámolója Hujcsou (Huizou) városában sokat elárul. Az óvoda vezetője elmondja, egyik csoportjukban 39 fiúra nyolc lány jut, és ezzel nincsenek egyedül. A nevelés szempontjából is káros a felborult arány, ugyanis a kislányok átveszik a fiúk agresszív stílusát. A csöppségek pedig előbb-utóbb felnőnek, és akkor mi lesz a pár nélkül maradt emberekkel? Kínai becslés szerint 2020-ra harmincmillió felnőtt szembesül majd azzal, hogy egyszerűen neki nem jutott nő, aki hozzá tudna menni feleségül. Hajnan (Hainan) szigetén már most elértek oda, ahová évtizedek múltán jut majd a szárazföld. A harmincas éveikben járó fiatalok részére nem maradtak nők. Mindenki elment, hogy munkát találjon a városokban, a férfiak magukra maradtak. Hajnan szigetén 100 nőre 130 férfi jut a kimutatások szerint, ezzel a sziget érdemelte ki a legrosszabb arányt egész Kínában. A probléma sokkal súlyosabb annál, hogy a férfiak maguk készítik a vacsorájukat, és egyedül ülnek be a moziba. Pekingnek mielőbb választ kell adnia a kérdésre, mit tesz majd a „férfifelesleggel”, egy ilyen óriási birodalomra nézve a jelenség ugyanis több mint veszélyes. A magányos férfiak elégedetlenkedését valahogy le kell vezetni, erre pedig szakértők szerint csak úgy van mód: valahogy lekötik őket, egy olyan helyen, ahol sok magányos férfi van, s nem baj, ha fölösleges energiáik a felszínre törnek. Ezt a helyet hadseregnek hívják.
A Kínai Tudományos Akadémia kutatóinak azért vannak nagy terveik a jövőre nézve, tudósai ugyanis összeállítottak egy húszkötetes dokumentumot, amely a 2050-re várható helyzetet elemzi. Az élettartam 71,8 évről 85-re fog nőni, a lakosság többet fog tanulni, de kevesebb energiát fog felhasználni a mostaninál. Kínában ugyanis a másik fő gondot az energiahiány okozza. Az is biztos azonban, hogy a tervekkel ellentétben nem 2050-re éri el a 1,5 milliárdos lélektani határt Kína lakossága, hanem már 2033-ra. Ennélfogva a munkaképes lakosság évente 10 millióval nő, nekik munkát is kell adni, ez pedig felemészti a gazdaság eredményeit. Lányok nélkül ugyan kissé csökken majd a természetes szaporodás, ám leállni nem fog, a kínai lakosság pedig hihetetlen öreggé válik: elemzések szerint 2040-re 460 millióan lesznek a hatvan év felettiek.
origo.hu
Újabb botrányos pénzügyek derültek ki Magyar Péter testvéréről - videó
