Feltámadhatnak az SS–20-asok?

Moszkvai vezető politikai és katonai körökben egyaránt nyíltan beszélnek arról, hogy Oroszország mérlegeli a közepes hatótávolságú nukleáris hordozóeszközök tilalmáról szóló 1987-es szovjet–amerikai INF-megállapodás felmondását. Bár arra hivatkoznak, hogy időközben több, a szerződés által nem kötelezett regionális hatalom is szert tett ilyen fegyverekre, a kérdés pedzegetése aligha véletlenül esik egybe az amerikai rakétavédelmi rendszer európai telepítésének előkészületeivel.

Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan 1987. decemberi, washingtoni csúcstalálkozóján írta alá a közepes vagy köztes hatótávolságú (500–5500 km) nukleáris hordozóeszközök leszereléséről rendelkező INF-szerződést. A hidegháborús feszültség csökkenésének első jelentős lépése nem kis megnyugvást hozott Európának, hiszen ez a fegyverkategória (elsősorban ballisztikus rakéták, kisebb részben földi indítású robotrepülőgépek) főként ezen a hadszíntéren volt releváns, azaz ennek a kontinensnek a lakosságát fenyegette atomcsapásokkal. Az INF értelmében 846 darab amerikai Pershing I és II rakétát, BGM–109 robotrepülőgépet, illetve 1846 darab szovjet SS–4, –5, –12, –20, –23 típusú rakétát semmisítettek meg 1991-ig, kölcsönös ellenőrzés mellett.
A szerződés által érintett eszközök közül az SS–20 Saber (Szablya) NATO-kódnevű (szovjet terminológia szerint Pionyír) mobil indítású rakéták tettek szert a legnagyobb hírnévre, több okból is. Egyrészt azért, mert ezek 1976-ban kezdődő tömeges telepítése provokálta ki az európai fegyverkezési versenyt. Másrészt azért, mert a Pionyírok miatt rettegtek az amerikaiak attól, hogy a szovjetek „csalnak” a leszerelésük során. A rakétatípus ugyanis a „kistestvére” a Topol típusú interkontinentális rakétának: ugyanott, a Moszkvai Hőtani Intézetben (MIT) tervezték és az Urálhoz közeli Votkinszk rakétagyárában állították elő mindkettőt, egyes fődarabjaik azonosak. Hordozó-indító járművük hasonló, tárolókonténerük szinte megegyezik, így az amerikaiak csak speciális mérőberendezésekkel és szúrópróbákkal tudták ellenőrizni, hogy az INF aláírása után a votkinszki üzemből ne kerülhessenek ki Pionyírok.
Míg a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján az amerikai fegyverzetellenőrök számára jelentett kihívást a Pionyírok és a Topolok csereszabatossága, addig manapság ez a Pentagon tervezőinek okoz fejtörést. Ha ugyanis Oroszország úgy dönt, hogy aszimmetrikus választ ad az amerikai rakétavédelmi rendszer kelet-európai telepítésére, és tényleg kilép az INF-rezsimből, akkor viszonylag egyszerűen újraindíthatja az SS–20 kifejlesztett utódjának gyártását Votkinszkban. Ráadásul a Szkoroszty típusú rakétát röviddel az INF aláírása előtt, 1987 márciusában már tesztelték is Kapusztyin Jarban.

Cseh tiltakozás. A „Ne základnám!” (Nemet a bázisokra!) polgári kezdeményezés a Csehországban tervezett amerikai radar felépítése elleni népszavazás kiírásáért eddig több mint 15 ezer ember aláírását gyűjtötte össze. (S. M.)