Golyóig és akasztófáig

k ö n y v e s h á z

Ellentmondásos történelmi személyiségről kap fontos adalékokat, aki a Tisza István saját szavaiban című nemrég újra kiadott dokumentumkötetet veszi kezébe. Östör József 1927-ben megjelent könyvének anyagát a tragikus sorsú miniszterelnök tanulmányaiból, beszédeiből és addig ismertté vált leveleiből állította össze. Östör különleges érzékkel idézi gyűjteményében azokat a Tisza-gondolatokat, amelyekből a szabadelvű, hazáját és nemzetét mélyen szerető nagy magyar államférfi szellemisége, politikai magatartása rajzolódik elénk. Nem véletlenül azonosult hősével a szerző: Östör József három cikluson át maga is országgyűlési képviselő volt, konzervatív magyarként képviselte Tisza István szellemiségét egészen 1935-ig, amikor végleg visszavonult a politikai élettől.
Az 1880-as évekkel kezdődő Tisza-gyűjteményt összeállító Östör József kezét a hitelesség igénye vezette. Tisza Kálmán fia, Tisza István berlini és heidelbergi jogi, államtudományi és statisztikai tanulmányainak befejezése után, 1886-tól a Szabadelvű Párt képviselőjeként vett részt a magyar parlament munkájában. Megalakította 1910-ben a Nemzeti Munkapártot. Majd 1913-tól 1917-ig miniszterelnök volt. Érdemes néhány gondolatot idézni Tisza István parlamenti beszédeiből, amelyekből jó néhány kísértetiesen emlékeztet a mai politikai, erkölcsi életre, társadalmi konfliktusainkra.
„Ki győz, ki nem győz: ez olyan mellékes. Most nem arról van szó, hogy valamelyikünk legyőzi a másikat, és azután a tertius gaudet (két civakodó között a harmadik örül – A szerk.) álláspontja következzék be. Most arról van szó, ha valaha, kezet fogjunk nem a mohácsi vész után, hanem a mohácsi vész előtt a magyar nemzet megmentésére.” „Vajon nem szánalomra méltó szerencsétlen flótás-e az a magyar ember, aki csak gazdának vagy iparosnak, munkásnak vagy munkaadónak, tőkésnek vagy proletárnak érzi magát, s nem egyúttal és mindenekfölött magyarnak?” „Itt is azt mondom tehát: igenis olyan magyar nemzetre van szükség, amely a konfliktusokat parancsoló szükség nélkül nem idézi fel, de ha a konfliktusokba beleszoríttatott, akkor menjen el a golyóig és az akasztófáig.” „Csak az a függetlenség ér valamit, amely az anyagi, szellemi és erkölcsi erő teljességével párosul.”
Tisza szenvedélyes, a politikában kemény, de hazáját szerető ember volt. Emlékét átkosnak és gyűlöletesnek tartotta a Rákosi–Kádár korszak történetírása. Szobrát ledöntötték. Nem igaz, hogy miniszterelnökként ő hajszolta volna Magyarországot az első világháborúba. Tisza István háborúellenes szerepe a Monarchia közös minisztertanácsa üléseinek iratanyagából is világosan kiderül. Ugyanakkor tudta és érezte, hogy felelősséggel tartozik a rábízott, háborútól sújtott országért. A dokumentumok igazolják, kínosan vigyázott arra, hogy a szegények miniszterelnöke is legyen, de vigyázott a nemzetiségek jogainak sérthetetlenségére is. Felszólalásaiban, leveleiben felhívta a figyelmet a hazai zsidó lakosság védelmére. Embersége, magyarsága, erkölcsisége ellenére a szélsőségektől sem megriadó parlamenti ellenzék egyik tagja, Kovács Gyula képviselő 1912. június 7-én revolverrel rálőtt a házelnökként tevékenykedő Tiszára. A golyók azonban célt tévesztettek. A magyar nemzet számára tragikusan véget ért első világháború végén, 1918 októberében, az „őszirózsás forradalom” idején az anarchista, baloldali ideológiáktól terhelt merénylők golyói azonban nem kerülték el. Tisza Istvánt agyonlőtték. „Igazi magyar sors az övé. Tudta, hogy meg fogják ölni” – idézte a Tisza-könyv utószavában Kovács József László szerkesztő Orbán Viktor miniszterelnököt, aki 2000-ben mondotta el ezeket a szavakat Debrecenben a Tisza-szobor avatásakor. „Támadták jobbról és támadták balról – folytatta. – A magyarkodóknak nem volt elég hazafias, az idegenlelkűeknek nacionalista volt… Nagyvad volt, az utolsó ebből a fajtából. Károlyik és Kun Bélák jöttek csak utána. Hosszú éveknek kellett eltelniük, amíg újra méltó formátumú, elhivatott kezekbe került az ország kormányának rúdja.”
(Östör József: Tisza István saját szavaiban. Auktor Könyvkiadó, Budapest, 2006. Ára: 1980 forint)