Különös szépségű, szinte felfedezetlen tájon járunk. A Zala megye legnyugatibb peremén, erdős, völgyekkel tagolt dombvidéken, közvetlenül az államhatár szélén megbúvó, parányi Gosztolára pontosan ráillik ennek az oldalnak a felcíme: rejtőzködő falu. Alig öt kilométerre nyugatra található Lenti várostól, de ugyanilyen közel van az egykori járási központtól, Lendvától is, amelyet az első világháborút lezáró békeszerződés Jugoszláviának ítélt, 1940 és 1945 között formálisan a német birodalom része volt, 1990 óta pedig Szlovéniához tartozik. Muravidéknek vagy Vendvidéknek is hívják e negyedrészt magyarok lakta tájegységet, előbbi az Alpokból a Drávába siető folyóról, míg az utóbbi a legnyugatibb szláv népcsoportról kapta a nevét. A rómaiak idejében hadi és kereskedelmi út vezetett Lendván (Halicanum) át Savariába (Szombathely), illetve Castellum–Valcum (Keszthely–Fenékpuszta) felé; a VIII. században fontos frank vár, Lindau állt a barokk lendvai várkastély helyén. A roppant kellemes, szubalpesi éghajlat nemcsak a megtelepedésnek kedvezett, de a gyümölcs- és szőlőtermesztésnek is, amelynek gyökere szintén mélyen visszanyúlik a múltba. Mostanában Muránia néven igyekszik egyesíteni vendégcsalogató adottságait a kettévágott kistérség fürdőivel, pihenőhelyeivel és megújuló borvidékével, amelynek rizlingfajtákat kínáló pincéit máris borút köti össze. Sok öreg boronafalú pince és faorsós borsajtó látható errefelé. Túl a Lenti-hegyen üde zöld tájban találjuk az egyetlen, keskeny utcából álló Gosztolát. Öt-hat kis ház és egy formás panzió alkotja a települést, az állandóan ott lakók száma húsz sincs (a tavalyi önkormányzati választáson 36-an szavazhattak). A falu múltja ennél többet árul el: már egy, a tatárjárás előtt, 1237-ben kelt levél említi Gosztolát Pánus comes (gróf) birtokaként; 1291-ben a Gosztolya-hegyi Funch comes fia Péter a község földesura, a XV. század első felében Gosztolya fia György nevével találkozunk. Az 1400-as évek elején a község egy része a hűtlenné lett Szigetiektől a Szécsiekhez került, utóbbiak 1408-ban megkapták a gyilkosság bűnébe esett Gosztolyai (Hebegő) János birtokrészeit is. Gosztola temploma az 1333. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. Sajnos a Bécs ellen 1529-ben, majd 1532-ben vezetett nagy török hadjáratok megszakították a település fejlődését, hosszú időre elűzték lakóit, utódaik csak az 1700-as évek elején tértek vissza.
Az apró faluhoz illően kicsiny méretű, élő sövénnyel kerített temetőkert legmagasabb pontján áll a templom. Titulusa Szent Imre, régi patrocíniumát nem ismerjük. Az 1691. évi egyházmegyei vizitáció romosnak írta le, 1698-ban a hajója még megvolt. Korabeli jegyzőkönyvek szerint 1743-ban renoválták. E műemlék épületünkről az első híradást Vándor László régésznek köszönhetjük, aki a Műemlékvédelem című folyóirat 1976. évi 2. számában közölte jelentését az általa felfedezett Árpád-kori templomokról. Az elnéptelenedő Gosztola községben már akkor is nagyon ritkán használt, elhanyagolt állapotú kápolna az apró Zala megyei kápolnák közt is a legkisebbek közül való: hajójának és szentélyének külső hossza nyolc méter, szélessége alig hat méter. A félköríves szentély tengelyében egy négykaréjos, idomtéglákból összeállított kora gótikus ablak néz keletre. A templom is, padozata is téglából készült, tornya a nyugati homlokzat előtt áll. Az itt nyíló bejárat fölött latin feliratú kőtábla látható, rajta a Szapáryak által dotált újjáépítés dátumával: 1774. Vándor a padláson nagyon jó kezű mesterre utaló szobrokat talált, közülük is kiválik egy páncélt viselő, barokk Szent László király. Lám, az Árpád-kori nyugati gyepűvidéken még sok évszázad múltán is eleven volt a vitéz uralkodó kultusza.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
