Rövid ideig tartó fellendülés után tavaly nyáron ismét apadni kezdett a hazai sertésállomány. December elsején már 78 ezerrel kevesebb, négymillióhoz közelítő darabszámot mért a Központi Statisztikai Hivatal. Ez történelmi mélypontnak számít a korábbi hatmilliós, illetve a rendszerváltozás környéki tízmilliós hazai sertésállományhoz képest, amit tovább apaszthat a szintén rendkívüli mélységben járó termelői felvásárlási ár. Míg tavaly sokáig 300 forint körüli átlagöszszeget fizettek a hazai vágóhidak a jobb minőségű sertések kilójáért, ez év elején zuhanórepülésbe váltott a hízók ára. A Vágóállat és Hús Terméktanács például csak január első három hetében hatszázalékos visszaesést regisztrált.
*
Már nem ritka, hogy mindössze 230–250 forintot fizetnek az első osztályú jószág kilójáért – közölte lapunkkal a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke. Sákán Antal szerint az ár nem fedezi a hizlalás költségeit, ezért ha néhány hónapon belül nem fordulnak kedvező irányba a folyamatok, ismét lesznek olyan termelők, akik lehúzzák a rolót, az ágazatban pedig visszafordíthatatlanná válik a leépülés.
– Az a tenyésztő marad talpon, aki a hizlalás kilónkénti költségét
1 euró körül képes beállítani, mégpedig a jelenlegi, 252–255 forintos árfolyammal számolva – állítja az Agrár Európa Kft. mezőgazdasági és élelmiszer-ipari tanácsadási üzletágának igazgatója. Fórián Zoltán ítéletét elsősorban a világpiaci folyamatokra alapozza, amitől ma jobban függnek a hazai sertésfelvásárlási árak, mint valaha. A nemzetközi előrejelzések egyébként fokozatos áremelkedést jeleznek, ugyanakkor a hazai helyzetet alapvetően meghatározza, hogy jelentős mértékű olcsó sertésimport érkezik az országba. Az alacsony sertéslétszám miatt áruhiány van a piacon, a vágóhidak részint ezért vásárolnak külföldről hasított hízót vagy élő állatot. Ugyanakkor az importszállítások jelentős részét egy amerikai óriásnak köszönhetjük. A Smithfield Foods először a lengyel húsiparban vásárolt be – jelezte Fórián Zoltán –, s ma már ebben az országban hatmillió sertést tenyészt, ami nagyobb, mint a hazai állomány. A multinacionális cég következő vágóhídi beruházásának helyszíne Temesvár. Ezt a következő öt évben Romániában várhatóan kétszáz saját telep létesítése és egy négymilliós állomány felállítása kíséri, ami a szomszéd ország jelenlegi piacának kétharmadát jelenti.
A Smithfieldnek köszönhető lengyel sertésimport a magyarnál olcsóbban érkezik az országba. Az, hogy miképp lehet ez, sokak számára rejtély. Fórián Zoltán szerint félő, hogy azok a problémák állnak a háttérben, amelyek miatt az ukránok és az oroszok egy időre leállították a lengyel sertés behozatalát, mondván: annak egy része illegálisan jutott be a két államba. (Az ukránok egyébként e hét szerdán oldják fel a tilalmat.) Némi magyarázatot a lengyelországi felvásárlási árak is adhatnak: a Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) legutóbbi elemzéséből kitűnik, hogy északi versenytársunknál 20–25 eurócenttel (50–60 forinttal) kevesebbet adnak a tenyésztőknek az átvett sertés kilójáért, vagyis a piaci küzdelemben ők ennyivel előrébb tartanak. Versenyhátrányunkat tükrözik az import adatok is. Tavaly mintegy 3 millió 800 ezer sertést vágtak az országban, amiből 600– 650 ezer érkezett külföldről – közölte lapunkkal Menczel Lászlóné, a VHT titkára. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) kimutatásai szerint míg a hazánkba importált élő sertések értéke 2003-ban közel 293 ezer euró volt, ez az uniós csatlakozás évében – egy csapásra – 37,4 millió euróra ugrott, azóta pedig lényegében tovább duplázódott.
Az uniós csatlakozással együtt járó piacnyitás a húsipart is alaposan megrázta. A feldolgozócégek száma 2003 óta csaknem megfeleződött – állapította meg Fórián Zoltán. Ugyanakkor felgyorsult a tőkekoncentráció. A hazai húsipar élmezőnyébe kerülő három befektetői csoport számos céget felvásárolt. Egy közülük azóta már tönkrement, a volt Carnex-vállalkozások közül a felszámolók már csak a pápai húsüzem megmentésében reménykednek. A Csányi Sándor kezében lévő Pick–Délhús–Ringa-csoport vezeti az iparban a toplistát, a második helyen a Román Gyula többségi tulajdonában lévő – debreceni, szolnoki, békéscsabai és kapuvári feldolgozókat működtető – Debreceni Hús Zrt. áll.
Az egykori hármasban, de a jelenlegi két vezető cégben egyaránt az az érdekes, hogy – szemben a magyar élelmiszeripar más ágazataival – mindegyik hazai kézben van. Épp ezért keltenek meglehetős izgalmat a piacon a dán multi, a Danish Crown megjelenéséről szóló hírek, hiszen míg a sertéstartók körében a Smithfield, addig a húsfeldolgozóknál ez az óriás tudná igazán felforgatni a piaci viszonyokat. Már az is nagy port vert fel, amikor a dánok évekkel ezelőtt átvilágították a Pick-csoportot, amit akkor még Leisztinger Tamás tulajdonolt és árult. Akkor nem kötött üzletet a Danish Crown, a cég képviselői azonban a hírek szerint nemrégiben ismét felbukkantak, és a szintén eladó Gyulai Húskombinát Zrt. helyzetét vették górcső alá.
A milliárdos feltőkésítésre váró üzem termelői tulajdonban, a Hajdúsági Agráripari Zrt. kezében van. Míg itt lapunk sikertelenül próbált nyilatkozatot kérni a gyulai üzem lehetséges vevőiről, az iparágban az az általános vélemény, hogy a dánok nem vásárolják meg a neves hungaricumot gyártó céget. – A Danish Crown számára túl kicsi a magyar piac – vélekedik az Agrár Európa Kft. igazgatója. Fórián Zoltán ezért nem alapvető átrendeződésre, hanem a tőkekoncentráció folytatódására számít. Lesznek még olyan vállalkozások, amelyek a sor végéről leszakadnak, az élboly pedig tovább növeli részesedését.
Nem hisz a Danish Crown betörésében Román Gyula sem. A Debreceni Hús Zrt.-ben többek között az R-KO-N Befektetési és Vagyonkezelő Kft.-n keresztül tulajdonos szakember úgy tudja, hogy a dánoknak jóval nagyobb falatra, orosz piaci részesedésre fáj a foguk. Román Gyulának már csak azért is tájékozottnak kell lennie a kérdésben, mert a gyulai húskombinátnál bejelentkezett vevőnek. – A tulajdonosokkal kétszer is tárgyaltunk. Mi mondtunk egy összeget, ők is mondtak egyet. A két szám olyan távol esik egymástól, hogy egyelőre megálltak az egyeztetések – enged bepillantást a kulisszák mögé Román Gyula, aki nem hagy kétséget afelől, hogy az R-KO-N tervei között előkelő helyen szerepel a gyulai társaság megvásárlása. A piacon többen arra számítanak, hogy a debreceniek a volt Carnex-üzemekből is vennének. Román Gyula lapunknak egyértelműen cáfolta ezt, ami nem sok jót jelent azoknak, akik most a felszámoló által talpra állított pápai húsüzem értékesítésében reménykednek.
A húsipari mozgások része lehet annak a gigavágóhídnak a terve, amit több sertéstenyésztő csoport is dédelget. Sákán Antal szerint két-három termelői kör összefogásán múlik, hogy sikerül-e felépíteni az évi másfél millió sertés levágására alkalmas üzemet. A Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke nem titkolja, hogy a hasonló dán példákat irigyelte el, amiket ráadásul Gráf József földművelésügyi miniszterrel közösen sikerült tanulmányoznia. – Teljes az egyetértés az agrártárcával abban, hogy a magyar sertéstartóknak szükségük van egy saját vágóhídra – szögezte le Sákán Antal, aki elsősorban olyan segítségre számít, mint amilyet a székesfehérvári Parmalatot vagy az izsáki pezsgőüzemet tulajdonló agrártermelők kaptak a szakminisztériumtól. Az érdekvédelmi vezető a HVG hasábjain korábban az uniós pénzekre is bejelentette igényét, amivel kapcsolatban lapunknak a földművelésügyi tárcánál bizalmasan megsúgták, hogy a gigavágóhíd nem fér bele a stratégiai program célkitűzéseibe, ezért egy ilyen típusú kérelemre minden bizonnyal nemleges lesz a válasz.
A sertéstartók kiútkeresése érthető, hiszen a jövőben tovább fokozódik a verseny. Az Agrár Európa Kft.-nél úgy látják, ennek egyik forrása a Smithfield romániai tevékenysége lesz. – A temesvári vágóhídnak a kezdeti időszakban még szüksége lesz a magyar hízókra, ám a párhuzamosan épített tenyésztőtelepek felfutásával fordul a kocka – állapította meg Fórián Zoltán. Az igazgató szerint idővel a román sertés növeli majd tovább a hazai feldolgozók alapanyagimportját. Egyre nyilvánvalóbb tehát, hogy a magyarországi sertéstenyésztés jövőjének kulcsa csak egy eleddig példa nélküli szintű termelői összefogás lehet – szögezte le lapunknak Fórián Zoltán.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
