Kritikusai szerint Dámosy Zsolt, a Ferencvárosi Torna Club elnöke nagyjából annyit hozott a konyhára, mint elődjei: semmit. Nincs befektető, nincs pénz, pontosabban, ami van-lett, az kölcsönbe és kamatra, miközben az adósságállomány tovább nőtt, most körülbelül kétmilliárd forint. Két, pontosabban másfél sikert azért elért a vezető, hiszen bevezette a rendes klubtagságit (a vártnál kevesebb, összesen háromezer jelentkezés futott be, ez a befizetések esetén 36 millió forintot és persze egy új klubmodellt jelent), valamint a labdarúgókkal megállapodott az extrém szerződések lefaragásáról. Nézőpont kérdése, mindez kevés-e vagy sem Dámosy szeptemberi regnálása óta, az viszont tény, hogy a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is ingatlanprojektben, azaz a klub használatában lévő állami tulajdonú Üllői úti terület értékesítésében látja a vezetőség a megoldást. Lecsupaszítva a lényeget, az ingatlan nélkül nincs befektető, nincs pénz. A tervek megismerésében Balogh Ákos elnökségi tag volt a segítségünkre.
Az őszi idény zárásakor már írtunk róla, az új pályázat annyiban különbözik a kudarcba fulladt régiektől, hogy nem egy bizonyos időre, esetünkben 49 évre szóló vagyonkezelői jog, hanem maga a tulajdonjog képezi az ügylet tárgyát. Az erről szóló négyoldalú szerződést információink szerint az FTC és a jelenlegi fenntartó Sportfólió Kht. illetékese már jóváhagyta, a tulajdonos államot képviselő Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), valamint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) viszont ezt még csak ígéri. A ferencvárosi vezetőket azonban mind a KVI-nél, mind az ÖTM-nél biztosították arról, hogy napokon belül ők is meghozzák a végleges, pozitív döntést. Ha a Pénzügyminisztérium megtesz egy kötelező bürokratikus lépést, s kivonja az állami vagyonból az ingatlant, akkor semmi elvi akadálya a pályázatnak. Az biztos, hogy az Üllői úti terület megtalálható az idén eladásra kínált állami vagyontárgyak listáján, a szándék tehát már tényleg megvan. A kiírásra az ígéret szerint tíz napon belül sor kerülhet.
A szerződés négy alappillére szerint a nyertes pályázó vételárat fizet az államnak (ez a korábbi pályázatok kalkulációja alapján 2-2,5 milliárd forint), megváltja az FTC-t még szűk egy évtizedig megillető használati jogot a stadionon kívüli mintegy hathektáros területre (kb. 1,5 milliárd), megveszi a labdarúgó zrt. részvényeit és működteti a társaságot, valamint felújítja a stadiont. Apropó, stadion! Fontos, hogy itt megmarad, pontosabban megújul a klub használati joga, tehát nem fordulhat elő, hogy a csapatnak el kell hagynia az Üllői utat. Az elnökség jogot adott Dámosy Zsoltnak ahhoz, hogy egy személyben tárgyaljon (de ne döntsön!) a lehetséges befektetőkkel még a pályázat kiírása, lefolyása, elbírálása előtt. Hogy akkor miről? „Keresi azokat a potenciális befektetőket, akik az FTC-vel együttműködve konstruktív ajánlatot tudnak tenni” – szólt Balogh Ákos diplomatikus válasza. Ebből azért annyi leszűrhető, hogy a Ferencváros mindenképpen aktív szerepet vállalna a pályázó oldalán. Az érdeklődők között akadnak külföldiek is, de a magyarok információink szerint sokkal konkrétabbak, ebben a kontextusban a korábban felmerült Wallis-kapcsolattal mindenképpen számolni kell.
Az nyilvánvaló, hogy a klubot miért szorítja az idő, de az államnak sem éri meg sokáig húzni azt. A vételár tisztán az övé, a használati jog megváltásából pedig a Fradi kifizetheti bő 400 millió forintos adótartozását, valamint OTP-hitelét, amelyre egy pénzügyi konstrukció keretében szintén az állam vállalt garanciát. Dupla haszon lenne tehát az üzlet.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség