Irán a célkeresztben

Egyre forróbb a levegő Irán körül. A teheráni nukleáris program kapcsán jó ideje tartó szópárbajban a felek mind élesebb hangot ütnek meg, s a korábbinál nagyobb fokozatra kapcsolt a diplomácia is. Irán folyamatosan hangoztatja, nem hajlandó felfüggeszteni az urándúsítást, kitart azonban amellett, hogy atomprogramja kizárólag energiatermelési célokat szolgál. Főtárgyalója, Ali Laridzsáni a müncheni nemzetközi biztonságpolitikai fórumon azt is kijelentette: Teherán vállalja, hogy az általa elvégzett urándúsítás foka nem haladja meg a négyszázalékos szintet, garantálva ezzel, hogy atomprogramja nem katonai célú. Közben folyik a találgatás, mikorra is készülhet el az iráni atom. Irán komoly stratégiai elemzők szerint még évekre van attól, hogy működőképes nukleáris robbanótöltetet állítson elő.
Washingtont azonban mindez nem zavarja abban, hogy teheráni atomról beszéljen. S ha így is lenne, nem Teherán lenne e térség első olyan országa, amelyik nukleáris ütőerővel rendelkezik. Mintha a Fehér Házat sürgetné az idő, egyre gyakrabban jelennek meg a nemzetközi sajtóban hírek és találgatások egy Irán ellen készülő katonai akcióról. Máris jelentős amerikai haditengerészeti tűzerő épült fel a Perzsa-öböl térségében, ahol harminc amerikai hadihajó tartózkodik, és úton van egy újabb repülőgép-hordozó kötelék. A BBC már azt is tudni véli, hogy az elkészült vésztervek szerint nem csupán az atomlétesítményeket, hanem a katonai infrastruktúra egészét sújtaná az amerikai katonai csapás. E híreket közvetetten alátámasztja az is, hogy Irán katonai képességeit az Egyesült Államok nyomásával szemben felmutatandó, a napokban nagyszabású hadgyakorlatot kezdett a fegyveres erők elit hadteste, a Forradalmi Gárda.
Mindezekből egyértelműsíthető, Irán bekerült Amerika célkeresztjébe, a fél-egy évvel ezelőtti helyzethez képest pedig komoly változás, hogy immár egy korlátozott katonai csapás sem elképzelhetetlen. A jól értesült sajtó már tavasz végi időpontot is tudni vél. Az esetleges akcióra mindenképpen még George W. Bush elnöksége idején, ezen belül is még a kampány hajrája előtt kerülhet sor. A várhatóan demokrata utód aligha kezdené ezzel ténykedését, s e tábor egyébként is azt szorgalmazza, hogy tárgyalni kellene Iránnal, sőt Szíriával is. Tavaszi időpontot valószínűsít az is, hogy az Egyesült Államok terveinek leghűségesebb támogatója, Nagy-Britannia miniszterelnöke, Tony Blair várhatóan nyáron távozik a kormány éléről. Kérdés, milyen indokkal lehet megindítani egy ilyen támadást? Kézenfekvő lenne, ha bebizonyosodik, hogy Irán atomfegyver előállításán dolgozik, erre azonban kevés az esély. Amerika persze, mint azt Irak esetében láttuk, ilyenkor sem nagyon jön zavarba. Azért láthatóan dolgozik egy elfogadhatóbb magyarázat előkészítésén. Így mind több szó esik Teherán iraki befolyásáról, s ennek fényében nem lenne meglepő, ha az akció annak nyomán indulna meg, hogy egy jelentős amerikai katonai veszteséggel járó iraki támadás kapcsán Irán közvetlen felelősségére derülne fény.
A kép tehát kezd összeállni, Washingtonnak azonban nem lesz könnyű a közel- és közép-keleti stratégiai terveiben erősen zavaró, az Irak meggyengülésével relatíve megerősödött Irán kiiktatása. A belső ellenzék felpiszkálása ugyan segíthet Washingtonnak, egy akár korlátozott csapás is összezárhatja azonban a társadalmat. Ráadásul Irak után egyre nehezebben talál partnert Amerika az ilyen akciókhoz. Érzékeltette ezt a minap a német külügyminiszter is, aki ellentmondva Washington álláspontjának, elutasította a Teheránnal szembeni szankciók azonnali életbeléptetését.