A jelentés az utóbbi két évben 400 kenőpénzgyanús esetet vizsgált, amelyek negyedében találtak bizonyítékot a szabálysértésekre. Ha azt nézzük, hogy a Világbank honlapja szerint tavaly 239 beruházást 23 milliárd dollár értékben hiteleztek, és jelenleg összesen 1800 projekt van folyamatban világszerte, akkor a jelentésben szereplő adatok több mint riasztók.
– Szép kis pénzmosoda, bort isznak, és vizet próbálnak prédikálni – foglalta össze az Economist legfrissebb száma az elemzést, emlékeztetve, hogy Joseph Wolphensohn egykori elnök már tíz esztendővel ezelőtt a „korrupció rákfenéjéről” beszélt, és azóta a helyzet csak tovább romlott. A jelenség szőnyeg alá söprése helyett Paul Wolfowitz elnök most változtatni látszik a harci modoron: az exhéja egykori amerikai hadügyminiszter-helyettes a szervezet eltévelyedett alkalmazottait elrettentő elnöki levéllel, a világhálóra feltett felháborító esetekkel és egy forróvonal bevezetésével próbálja jobb belátásra bírni.
*
A belső vizsgálati osztály ellenőrei által kiválasztott fotókon például egy autónyomnyi szélességű, gyatra minőségű vidéki út látható, amelyet világbanki pénzből építettek, és az eredeti tervek szerint minimum 30 százalékkal szélesebbnek kellene lennie. Az „infrastrukturális fejlesztést” már teljes egészében kifizette a bank, mire rájöttek a turpisságra. Egy másik fotón beton helyett törmeléket és más silány minőségű építőanyagot használtak egy támogatott építkezésen, megnövelve a statikai veszélyt – igaz, a profitot is. A legfelháborítóbb azonban egy vidéki iskolára adott pénz kámforrá változása. Az ellenőrök egy rozoga tetejű vályogkunyhóban összezsúfolt gyermeksereget találtak a szponzorált iskola helyett, ami ugyan elkészült, de egy helybéli befolyásos ember jelenleg éppen hagymatárolónak használja.
Az Economist szerint nyílt titok a segélyek és kedvezményes hitelek után szétosztandó vesztegetési pénzek gyakorlata. A korrupció melegágya, hogy – bár a bank adja a fejlesztési forrásokat – a pályázati nyerteseket már a helyi kormányzat választja ki. A vizsgált közel száz darab, 90 millió dollár értékű kölcsönöknél átlagosan 10-15 százalékos kenőpénzráta nyert megerősítést a mostani ellenőrzések folyamán. Az sem ritka, hogy ugyanazok az érdekkörök pályáznak – más-más néven. A világbanki tanulmány olyan versenyeztetésekről is tudomást szerzett, ahol az egymással „rivalizáló” cégek ugyanazokkal a helyesírási hibákkal adták be igényléseiket. Több Afrikában építkező nyugat-európai vállalatot is pénzbüntetéssel, illetve eltiltással sújtottak, az elmúlt két évben összesen 58 ilyen lezárt ügyre került sor, ami valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. Az antidemokratikus szervezeti felépítése és az adósságspirálba taszított fejlődő országok miatt amúgy is megtépázott tekintélyű bank most zérótoleranciát hirdetett, háromszorosára emelte a belső ellenőrzésre szánt összegeket, és „bizalmas belső információk” közlésére szolgáló forró drótot hozott létre.
– A szervezet sokat köszönhet azoknak, akik ilyen bejelentéseket tettek – írja legfrissebb levelében Paul Wolfowitz, kiemelve, hogy „a szegényeknek járó minden egyes dollárra vigyázni kell”. Egyértelműnek tűnik az elnök hajlandósága arra, hogy mind szabászati, mind szervezeti szempontból felfedje a hiányosságokat – élcelődött az Economist Wolfowitz lyukas zoknis esetére utalva, amikor a pénzek királya legutóbb egy török mecsetbe látogatva vált meg a lábbelijétől. A hasadások azonban már jóval korábban nyilvánvalók voltak, hogy a volt hadügyminiszter-helyettes 2005-ben elfoglalta az elnöki széket. Szakértők szerint a kötvénykibocsátásokból és a tagállamok befizetéséből gazdálkodó szervezet legnagyobb problémája, hogy a gyakorlatban mára már jócskán eltávolodott eredeti, jótékony céljaitól. A második világháború után elsősorban az európai újjáépítésre létrehozott bank az utóbbi időkben döntően a fejlődő országoknak nyújtandó kedvezményes kölcsönökkel és infrastrukturális beruházásokkal foglalkozik, saját szlogenje szerint „a szegénység legyőzésén fáradozik”.
A 185 tagországgal rendelkező szervezet azonban a mai napig nem volt képes megreformálni igazságtalan képviseleti rendszerét, amelyben az USA gyakorlatilag vétójoggal rendelkezik minden alaptörvény- módosítási ügyben. A változtatáshoz a jelenlegi szabályzat szerint ugyanis 85 százalékos egyetértésre van szükség, miközben az Egyesült Államok egymaga 17 százalékos szavazati arányt tudhat magáénak. Az erőfölénnyel Washington lépten-nyomon vissza is él, a legjobb példa erre maga Wolfowitz elnökké választatása. Az iraki háború fő ötletgazdáját, a banki tapasztalatokkal ugyan kevésbé bíró, ám az egyik legbefolyásosabb neokonzervatív héját kevesen látták szívesen az elnöki székben, mégis az USA akarata érvényesült. Az aránytalanság oka, hogy a legtöbbet befizető országok anyagi hozzájárulásuk mértékétől függően vesznek részt a döntéshozatalban: így fordulhat elő például, hogy az amerikai népesség háromszorosát kitevő India szavazati súlya mindössze egyharmada az amerikainak. Valójában az egész ázsiai régió alulreprezentált, amit India és Kína óriási valutatartalékai ugyan ellensúlyoznak, ám így a legkiszolgáltatottabb helyzetben a szegényebb afrikai államok maradtak.
A szervezeti felépítést érintő kritikák mellett a bank hitelezési konstrukciója is állandó erkölcsi vita tárgya. Több esetben csak piaci kamatokkal adnak „nagylelkű” kölcsönöket az általában diktatórikus afrikai kormányzatoknak, amelyek rosszul használják fel a hiteleket, adósságcsapdába kerülnek, amelyből ismét csak a segély jelenthet kiutat. 2001-ben Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, a bank egykori alelnöke egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a szervezet „nem válik hasznára a szegény országoknak”. A segély-adósság ördögi köréből csak a teljes adósságelengedés jelenthet kiutat, amit a bank megkopott nimbuszát helyreállító vezetők – ha későn is – de felismertek. Így kerülhetett sor tavaly júliusban a 17 legeladósodottabb és legszegényebb ország teljes tartozásának jóváírására. Ez ugyan alig volt több egy szép gesztusnál: szakmai körökben már jó ideje tudták, hogy ezeknek a koldusszegény államoknak már esélyük sincs visszaadni a hatalmas terheket.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
