Lányok és rajzok

A hisztis lányok a zongoránál (esetleg gitárral) kategóriába sorolható előadóművészek közül egy ideje az Amerikában élő, orosz származású Regina Spektor adja a legtöbb friss muníciót a műfaj rajongóinak. A New York-i underground szcéna üdvöskéje a Strokes zenekarral közös duettje óta ki sem jött a reflektorfényből, negyedik sorlemeze pedig már egy nagy kiadónál jelent meg. A Begin to Hope ennélfogva már nem olyan szertelen és játékos, mint az előzőek, de még van olyan szertelen és játékos, hogy üde színfolt legyen a fősodorban. Az első dal, a Fidelity a bájos énekkel és a pengetett hegedűvel még hű a kezdetekhez, de aztán már egy hamisítatlan poplemezt hallunk, precízen adagolva a hozzávalókat. Végül is egyáltalán nem baj, hogy Regina Spektor ha finoman is, de irányt változtatott, soha rosszabbat ne halljunk a rémes rádiókban.
Egymás tűsarkát tapossák a jobbnál jobb énekesnők a magyarországi „alternatív” régióban is, az utánpótlás folyamatos. Az elképesztően szellemes, nagyszerű Csókolom zenekar előtt például egy olyan együttes lépett fel a Gödör klubban, amely aligha játszik sokáig negyven embernek. A Manöken Proletarzról van szó, már a név is stimmel, amennyiben a női szakasz kültelki luvnyának álcázta magát. A vasággyal együtt harminc kilót nyomó basszusgitáros kollegina egészen valószínűtlen és egyben autentikus látványt nyújt nagy terpeszben, leengedett hangszerrel és Sid Vicious utolsó napjaira emlékeztető sminkben, a gitáros-énekesnő pedig valódi heroina. A szövegek jók, a gitárzene is jó, és abban a pillanatban, amikor mindezt elhiszik magukról, igazán nagyon jók lesznek.
Jócskán kijut mostanában a rajzolt világ sztárjaiból is. Ez egy rendkívül tudatos, néha kimondottan aljas, néha igen szórakoztató üzletág, néha meg a kettő sajátos ötvözete. Rajzfilmzenét összedobni többféleképpen lehet, ízlés és pénz kérdése az egész. Az egyik lehetséges variáció, hogy összeszedik néhány futó rajzfilm zenéjét, felteszik vagy feljátszatják őket a cédére, oszt jó napot. Valami ilyesmi történt a Rajzfilmszupersztárok című válogatás esetében is, itt a legnagyobb baj mégis maga a válogatás. Néhány kivételtől eltekintve ugyanis az albumon olyan animációk magyar nyelvű slágerei kaptak helyet, amelyektől a gyermekpszichológusok ültükben a revolverük után kapnak. Ezek azok az úgynevezett gyerekcsatornákon látható agyhalott produkciók, amelyeken felnőve jó esély kínálkozik egy kiadós iskolai mészárlásra, de legalább egy kis csoportosan elkövetett kínzásra. A más módon jelentkező torzulásokról és álmatlan éjszakákról nem is beszélve. És ezek azok a termékek, amelyekkel tudatosan készítik fel az új generációt a szemét fogyasztására, mert kell az utánpótlás.
A Happy Feet egy egészen más történet, szintén tartalmaz durva elemeket, de egy pingvin élete sem mindig fenékig tejfel. A nálunk Táncoló talpak címmel játszott számítógépes animációt ugyanis az a George Miller rendezte, aki annak idején a Mad Max-szériát, és ugye a vér nem válik vízzé (legalábbis egészen nem). A történetben egy kis pingvinről kiderül, hogy nem tud énekelni, ami pedig náluk létszükséglet, viszont kiváló táncos. Így aztán a filmzenéből ki is jött egy vicces és dögös funkyalbum. Prince-szel nyit, Pinkkel folytatódik, aztán egy kis Beach Boys a szörfösöknek, Chrissie Hynde elnyomja a The Jokert, Robin Williams (!) a My Wayt spanyolul, Nicole Kidman összevegyíti Prince Kissét Elvis Heartbreak Hoteljével, pingvin legyen a talpán, aki nem mozdul be.
Érdekes csoportos személyiségfejlődés volt az is, ahogy a Depeche Mode-ból a lányszobák falától a tavalyi milánói koncertig komoly zenekar lett. Nem volt egyszerű mutatvány, és földrajzilag is eltérő sajátosságokat mutatott. Kelet-Európában ugyanis az együttes több volt, mint holmi popzenekar, a hívők szabályosan istenként tisztelték a tagokat, ami jócskán túltett a műfajban megszokottnak számító bálványimádáson. A magyarországi nyáj most abban a szerencsés helyzetben van, hogy DVD-n is birtokba veheti a tavalyi Touring The Angel turné anyagát, jelesül a milánói koncertet, amely élénken emlékeztet majd mindenkit az egy évvel ezelőtti budapesti arénabeli koncertre. Közhely a rock and rollban, de tényleg csodával határos, hogy a Depeche Mode tagjai túlélték a néha úgy tűnik, szükséges rosszat, vagy ha úgy tetszik, feltámadtak, és jobbak, mint valaha.
Hogy mi az igazi Gesamtkunstwerk, ahol a költészet, a dráma és a zene egyedülálló ötvözeteként megjelenik a világ? Természetesen az opera. Anakronizmus most? Aligha. Az opera egyszerűen nem naturalista műfaj, ráadásul a befogadónak egy sor koncepciót el kell fogadnia és punktum. Az emberek a való életben elég ritkán énekelnek bele a másik arcába, ha közölni akarnak valamit, az operában viszont igen. És ez szerencsére így megy már négyszáz éve, amióta Monteverdi megírta az Orfeót. Az operáról számtalan történeti áttekintés, kalauz készült, de mind közül az eddigi legjobb a Stanley Sadie szerkesztésében megjelent Opera – képes enciklopédia. Lenyűgöző kiállítás, egyszerű használat – ez lehetett a vezérelv, és mindez maradéktalanul sikerült is. Az egyes fejezetek több alfejezetből állnak. A bevezetésben az alapvető tudnivalókkal szembesülünk, valamint a társadalmi, történelmi, kulturális környezettel, a Műfajok és stílusokban az új zenei és előadói stílusokkal. Ezután következnek a legfontosabb zeneszerzők, a kollégáik, a librettisták és az énekesek, majd még egy csomó szempont kereszthivatkozásokkal, rengeteg fotóval és illusztrációval. Akinek még ettől sem jön meg a kedve az operához, az tényleg ne erőltesse.

Regina Spektor: Begin to Hope (Warner, CD) l l l
Rajzfilmszupersztárok (EMI, CD) l
Happy Feet (Warner, CD) l l l
Manöken Proletarz-koncert: Budapest, Gödör klub, február 9. l l l l
Depeche Mode Live in Milan (EMI, DVD) l l l l
Opera – képes enciklopédia (Kossuth Kiadó) l l l l l


Rövidre vágva

Lee Scratch Perry-koncert – Budapest, A38 hajó, február 9. l l l
A reggae és a dub alapító atyja, Bob Marley spanja először és valószínűleg utoljára Budapesten. Nagyobb a füst, mint a láng, soha ennyi magára hagyott haj. A hetvenesztendős mesternek alighanem módosult egy kicsit a tudata a dunai szélben, ennyit ebben a városban csak Axl Rose merészelt késni.
Ez a divat: From The Head To The Feet (szerzői, on-line kiadás) l l l l
Fejtől indul, aztán a láb is bizseregni kezd. A hazai elektrodzsesszszíntér mágusai magyar és külföldi válogatáslemezek után saját ösvényre léptek. Kellemes számok az andalítótól a húzósig, a legjobb Ibiza-érzés a magyar mediterráneumból.
Ost Klub Kapitel 1 (Chat Chapeau) l l l l
A bécsi Ost Klub kaput nyit a világra, vagy legalábbis a szomszédokra és a Balkánra. Hangsúly az utóbbin, cigányok, rezesek, dobre Abend mindenkinek, hazánkat a Besh o droM és a Pannonia Allstars Ska Orchestra képviseli. Helló, Gagarin.