Londoni számjáték a brit csapatokkal

Egy londoni lap kis karikatúráján angol katonák beszélgetnek. Egyik azt mondja: „Van egy jó hírem meg egy rossz. Hazamegyünk, de útba ejtjük Afganisztánt.” Már vasárnap tudni lehetett, de hivatalosan csak tegnap jelentette be Des Brown védelmi miniszter, hogy míg a nyár elejéig 1500 katonát hoznak haza Irakból, közben több mint ezret küldenek erősítésként Afganisztánba.
Cinikusan szólva a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Az amerikai szövetségesnek sem kell úgy éreznie, hogy a britek visszakoznak, a brit belpolitikában viszont jobban hangzik Afganisztán, mint Irak. A britek afgán földön a NATO kötelékében, ENSZ-színekben harcolnak a tálibok ellen. Ezt még az iraki beavatkozást kezdettől fogva elkeseredetten ellenző liberális demokraták is helyeslik, a konzervatív ellenzék pedig örül, hogy nem kell egyszerre hideget és meleget fújni, bírálni a kormányt az iraki beavatkozás miatt, amelyet annak idején helyeseltek a toryk, ugyanakkor hangoztatni, hogy a megfutamodás Irakból katasztrofális lenne.
Tony Blair múlt heti bejelentéséből, hogy három hónapon belül 1500 brit katonát vonnak ki Irakból, maximális politikai tőkét igyekezett kovácsolni a kormány. A miniszterelnök úgy akar nyáron távozni, hogy elmondhatja: lám, nem volt teljesen eredménytelen az iraki kaland, hiszen sikerült olyan helyzetet teremteni, amelyben a brit képzésű új iraki erők fokozatosan átvehetik a rendfenntartást.
A számokat nézve nincs nagy különbség: őszre több mint hétezer angol katona helyett nem egészen hatezer marad Irakban, Afganisztánban pedig nem egészen hatezer helyett több mint hétezer lesz.