Az igazság keresésének nevezte Gandhi az általa meghirdetett erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalmat. Az indiai függetlenségi mozgalom ennek megfelelően sem fizikai, sem szellemi értelemben nem volt erőszakos. Gandhi szerint a szemben álló felet nem erőszakkal, hanem türelemmel és empátiával kell rávenni, hogy a hibáit belássa, és azokat kijavítsa. A Satyagraha néven ismert igazságkeresés azt tanította, hogy nem szabad részt venni a hibák halmozásában, így a csendes többség hihetetlen ereje meghátrálásra fogja kényszeríteni az erőszaktevőt – India esetében az angolokat. Az önfeláldozás sokat segít a tiltakozón, így az éhségsztrájk tökéletes fegyver lehet a megszállók ellen. Az indiaiak Gandhi vezetésével létrehozták saját, az angoloktól különálló iparukat. Ennek jelképe lett a szövőszék, amelyen a nép saját ruháját szőtte, és azt eladva tisztességes jövedelemre tett szert. Nem véletlen, hogy a független India zászlajának közepén a szövőszék kereke látható.
Hasonló módszerekkel harcolt az első időben az Afrikai Nemzeti Kongresszus a multikulturális Dél-Afrikáért a fehérekből álló kormányzat által támogatott apartheid helyett. A Nelson Mandela vezette párt kezdetben odafordította másik arcát is, ám a sharpeville-i mészárlás után (1960-ban 67 embert lelőtt, 180-at megsebesített a rendőrség egy tiltakozó akció során) a mozgalom úgy döntött, inkább a fegyveres ellenállást választja.
A dán kormány második világháború alatti tevékenysége is a polgári engedetlenségi mozgalmakra emlékeztet. A náci Németország 1940-ben szállta meg északi szomszédját. A kormány úgy döntött, joga van mindent megtenni, amivel saját népét védeni tudja, és nem segít a megszállóknak. Az ipari munka során a hadianyag gyártását szándékosan lassították. Koppenhága nagyon bonyolult bürokratikus rendszert állított fel, amely megnehezítette a német követelések törvénybe iktatását. A kormány támogatta a földalatti mozgalmakat is, amelyek szabotálták a termelést és a szállítást. A rendszer működött, Dánia kevés embert vesztett, ám az is igaz, a németek ott nem alkalmazták a másutt jellemző terrort.
A másik nagy totalitárius diktatúra is megkapta a saját ellenzékét, például Csehszlovákiában. Mikor 1968-ban a szovjet tankok elsöpörték a prágai tavaszt, a lakosság minden kis alkalmat megragadott, hogy megnehezítse a megszállók életét. Az utcatáblákat és a közlekedési jelzéseket átfestették. Elvágták a laktanyák vízellátását, az épületeket pedig virágokkal díszítették. A cseh fiatalok karlendítéssel „üdvözölték” a szovjeteket, emlékeztetve arra, hogy nemrég még a nácik tankjai dübörögtek az utcákon.
origo.hu
Magyar Péter pártjának képviselői is aláírták a háborúpárti paktumot
