(Kolozsvár)
A tegnapi mérkőzés délelőtt tízkor kezdődött, ami magyar idő szerint kilenc, a görögök számára pedig a hajnalok hajnala. A mediterrán lélek és test ilyenkor még nem is eszmél, ennek egyértelmű bizonyítéka volt, hogy az első negyed után a mieink 5-0-ra vezettek. Harminc éve a két fél találkozásai során ez még szokásos részeredmény volt, manapság azonban egyedi, és Kemény Dénes szövetségi kapitány utóbb így értékelte e villámrajtot: „Ők dörgő kapufákkal kezdtek, mi viszont öt góllal, pedig állítom, ha nyolc perc után mondjuk 2-2-re állunk, nagyon éles meccset játszottunk volna. Így persze feladták az ellenfeleink, 5-0 után nem látták értelmét annak, hogy megfeszüljenek, de hát ettől görögök.”
Ennek dacára 5-3-ra még magukhoz tértek, de a mieink attól magyarok, hogy úgy fejezték be a matinét, ahogy indították: újabb
5-0-s szakasszal, 10-3-as győzelemmel. Az ellenállás időnkénti teljes hiánya miatt nehéz e mérkőzést a vb-felkészülés szempontjából elemezni, úgyhogy erre Kemény Dénes sem tett kísérletet, ehelyett azt mondta: „Ezzel a 10-3-mal inkább a görögöknek lehet dolguk, el kell magyarázniuk otthon, miért vertük el őket ennyire. Nekünk viszont körülbelül annyit jelent, mint egy nappal korábban a horvátok elleni 11-10, azzal a különbséggel, hogy most kevesebb gólt kaptunk.”
Nemhogy kevesebbet, hanem a csütörtöki adag harminc százalékát. Optimista megközelítés szerint azért, mert védőink kényszerlövésekbe hajszolták bele a riválist, így Nagy Viktornak könnyű dolga volt a kapuban, de az is igaz, hogy a hellének többször a legkisebb presszió nélkül is hibáztak, csak a napszaknak megfelelően. Sőt a túloldalon is láttunk néhány sajátos megmozdulást, amikor például Biros paszsza a medence túlsó falán csattant, a kapitány ekként rótta meg: „Péter, ez a magyar válogatott!”
Az bizony, méghozzá nyolcas sapkában újra Benedek Tiborral. A Domino-BHSE két év után viszszatért kétszeres olimpiai bajnoka a keret talán legjobb formában lévő tagja, aki másfél heti közös munka és három meccs után így látja csapata és saját maga helyzetét: „Természetesen pluszmotivációt jelent számomra, hogy hoszszabb kihagyás után vagyok megint válogatott, de nem az ösztönöz, hogy a hierarchiában vissza kellene szereznem a régi helyemet. Szerintem ugyanis az még mindig az enyém, mert ilyen habitusú játékos vagyok, és elegendő tapasztalattal rendelkezem ehhez. Egyébként ott tartunk, ahol tíznapos felkészülés után kell és lehet, de nyilvánvaló, hogy a rendelkezésünkre álló idő sokkal kevesebb, mint korábban, úgyhogy ennyiből kell gazdálkodnunk. Persze az ellenfeleinknek is.”
Kérdés, kit tekintünk ellenfélnek? Ma a németeket, holnap a románokat, de ők az itt látottak alapján Melbourne-ben sokkal inkább játszó-, mintsem vetélytársak lesznek. A csehekre, esetleg a spanyolokra és az oroszokra pedig ráérünk március végén rácsodálkozni. Azaz remélhetőleg ez fordítva történik majd.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
