Tolmács-hosztesz munkára jelentkeztek Görögországba azok a fiatal magyar nők, akiket január közepén szabadítottak ki magyar testőrök Athénban. A három lány munkaadója az előzetes ígéretek ellenére egészen más feladatra szánta őket – miután elvette tőlük pénzüket, telefonjukat és útlevelüket, bezárta őket egy szobába, és többszöri verés után csak akkor ígért szabadulást, ha vállalják a férfiakkal való „foglalkozást”. Egy idő után az egyik lánynak sikerült e-mailt küldenie vőlegényének, aki biztonsági őr barátaival közösen indult el a kiszabadításukra.
A volt kommandósokból álló csapat – miután felvette a kapcsolatot a görög testőrszövetséggel is – előbb felkutatta a három lányt kínáló hirdetéseket, majd kuncsaftként bejelentkeztek hozzájuk, és értesítették őket a tervezett akcióról. A második légyottra már úgy mentek, hogy mindenáron kihozzák a lányokat. Ez sikerült is, így a hölgyek az otthonról hozott személyi irataikkal hazajuthattak. Kiderült, hogy a „tolmácsválogatást” egy egész Európát behálózó nőkereskedői szervezet hirdette meg Budapesten.
Több mint ötszázezer nő került Közép- és Kelet-Európából a nyugati világba az emberkereskedők közvetítésével a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) statisztikája szerint, annak ellenére, hogy rendkívül korlátozottak a beutazás törvényes lehetőségei. A szervezet által kiadott Kézikönyv az emberkereskedelemről című brosúrából kiderül: bár férfiak is lehetnek az efféle bűnözés áldozatai, a károsultak zöme mégis nő, illetve leánygyermek. A fő motor a migráció: sokan a jobb élet reményében, mások pedig a túlélésük érdekében indulnak útnak és válnak a bűnözők foglyaivá, az emberkereskedelem ugyanis ráépült az illegális migrációra. Ma már a prostitúció is globalizálódott: akad olyan nyugat-európai ország, ahol harminckét különböző náció lányai is megtalálhatók a szexuális szolgáltatásokat kínáló szektorban. A vízumköteles országokból Ausztriába érkező prostituáltak leggyakrabban hazánkat és Lengyelországot említik meg köztes országként, ezeken a tranzitállomásokon gyűjtik össze a lányokat a célországba való beutaztatás előtt.
A beszervezési módszerek változatosak. A könnyű munkával sok pénzt ígérő újsághirdetések mellett megjelentek a tanulási lehetőségnek álcázott toborzások is. A házasságközvetítő ügynökségek csábító ajánlataival is érdemes vigyázni, és az is gyanús, ha bárokban, szórakozóhelyen ismeretlen emberek dicsérik meg a fiatal lányok tánctudását, és tesznek nekik vonzó ajánlatokat külföldi munkára. A legújabb módszer a barátokon keresztül történő behálózás, és arra is volt példa, hogy egész egyszerűen elrabolták a kiszemelt lányokat.
Az egyik magyar civil szervezet – hazánkban egyedüliként – úgynevezett védett házat üzemeltet a kiugrott prostituáltak számára. Mivel a futtatókat közvetlen anyagi kár éri a lány szökésével, ezért azok mindent megtesznek előkerítésük érdekében – érthető hát, ha sem a szervezet neve, sem az óvóhely címe nem publikus. A jól védett, zárt házban élő lányok egyike elmesélte történetét lapunknak: egy Romániában feladott hirdetéssel csábították Magyarországra, ahol aztán internetes pornográfiára kényszerítették (webkamera előtt kellett vetkőznie). Egy idő után sikerült kimenekülnie a lakásból, a munkaadóit a feljelentése nyomán kommandósok fogták el. Ő megszabadult, de a falujából vele együtt húsz lány indult el, és a többiekről azóta sem tud semmit.
Tanulságos az Ecuadorban elfogott magyar drogfutárok esete is. A miskolci fiatalokat jól fizető kamionsofőri állással csábították Spanyolországba, még a repülőjegyüket is kifizették. Ott egy hétig szállodát biztosítottak számukra, és ez alatt az idő alatt megérkezett néhány ember Latin-Amerikából, akik elmesélték nekik, hogy „egy apró szívességért cserébe” nagy pénzt kapnak. Pár nap után kiderült, hogy kamionsofőri állás nincs, de a megbízók követelni kezdték a repülőjegy és a szállodai szoba árának megtérítését, vagy cserébe azt kérték, hogy vállalják el a drogfuvarozást. Az eladósodott, nyelvtudás nélkül kilátástalan helyzetbe került fiatalok (látva a sikeres csempészeket) úgy döntöttek, ők is szerencsét próbálnak. Elkapták őket, most Quitóban töltik sokéves büntetésüket – pedig elég lett volna besétálni Spanyolországban egy rendőrségre.
A Magyar Baptista Szeretetszolgálat Bécs város önkormányzatának támogatásával felvilágosító kampányba kezdett csaknem egy esztendővel ezelőtt. A tizennégy–húsz éves korosztályig terjedő célközönségben a csapdahelyzeteket próbálják tudatosítani. A Bolyki Brothers nevű a cappella együttesből ismert Bolyki Balázs a program során több mint száz iskolában tartott előadást, és nála csörög a 06-20-FIGYELJ számon hívható segélytelefon is. A többnyire nagyszünetben vagy összevont osztályfőnöki órán tartott félórás előadások hangulatát az énekes-segélymunkás egy dallal oldja: a Csudafilmből ismert saját szerzemény, a Csudadal arról szól, hogy „mi egyirányú volt, most megfordítható”, a legreménytelenebb helyzetből is van kiút.
Bolyki Balázs döbbenetes számot mond: egy felmérés szerint a továbbtanulást tervező magyar középiskolásoknak több mint a fele (ötvenhárom százaléka) képzeli el külföldön a jövőjét, magyarán nem itthon szeretne dolgozni. A Felvételi Információs Szolgálat országos reprezentatív felméréséből (amelyen mintegy 27 ezer diák vett részt) az derül ki, hogy a lányok néhány hónapos, a fiúk pedig sokkal hosszabb külföldi munkavállalásban gondolkodnak. Lakóhely szerint is megfigyelhető az eltérés, ugyanis a vidékiek szívesebben dolgoznának a határokon túl. A figyelmeztető programra tehát nagy a szükség, ugyanakkor az úgynevezett elit iskolákba nehéz volt bejutni a felvilágosító előadással – az igazgatók úgy gondolták, nincs erre szükség, „náluk ez a probléma nem létezik”.
A felkeresett régiót különben a Bécsben elkészített „hőtérkép” alapján választották ki – az osztrák fővárosban talált magyar áldozatok zöme ugyanis az ország keleti feléből érkezett.
– Ezekben a hátrányos helyzetű régiókban lassan már a második, harmadik generációs munkanélküliek élnek – mondja Bolyki –, a gyerekek úgy nőnek fel, hogy beleszületnek a tétlenségbe, nincs követhető életmodell előttük. Azt próbáljuk tudatosítani a diákokban és a pedagógusokban egyaránt, hogy nem riogatni, ijesztgetni jöttünk, hanem valós veszélyhelyzetet segítünk elkerülni.
Az egyik iskolában például egy diák elmondta: ismerőse három diplomával jelentkezett egy olaszországi hirdetésre, ahol kereskedelmi asszisztenst kerestek, s bár gyanús volt, hogy a feltételek között nem szerepelt az olasz nyelv ismerete, mégis kiutazott az ismeretlenbe. Ott azonnal elvették az útlevelét, és egy bár táncparkettjére kényszerítették.
A diákoknak osztogatott szórólapon és az előadáson a gyakorlati tanácsok mellett azt is elmondják, hogy mindenkinek lehet két útlevele, de egyet sem szabad odaadni úgynevezett „ügyintézésre”. Annak sem kell bedőlni, hogy útlevél nélkül nem mehetnek ki az utcára, mert a feketemunka gyanúja miatt elviszi őket a rendőr – általában ezzel a módszerrel tartják fogva az áldozatokat akkor is, ha azok fizikai értelemben nincsenek bezárva. Nem büntethetők az áldozatok a prostitúció miatt sem, ha erre kényszerítették őket – az emberkereskedők ugyanis az első aktus után többnyire azt mondják nekik, hogy immár ők is bűnöztek, így lebukás esetén őket is bünteti a törvény.
– Az előadáson eleinte látványosan unott, fölényes arcot vágnak a kamaszok, aztán meghökkennek, és tágra nyílt szemmel figyelnek – meséli Bolyki András. – Azt próbálom elmondani nekik, hogy „legyen egy embered”, akiben megbízol, akinek elmondod, mire készülsz, és akit bármikor fel lehet hívni, ha bajba kerülsz. Az áldozatok zöme ugyanis kalandvágyból dönt, és úgy megy el otthonról – esetenként menekül a zűrös családi helyzetből –, hogy terveibe nem avat be senkit, így aztán hosszú ideig nem is keresik.
A csapda elkerülhető, mondják, ha kellően figyelmesek vagyunk: mobilszámmal hirdető „komoly” céget, azonnal házasságot ígérő külföldit, menekülési útvonal nélküli lehetőséget jobb nagy ívben elkerülni.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
