Műholdakkal vizsgálják a sarki fényt

Ma bocsátják fel a sarki fényt tanulmányozó amerikai kutatószondákat, amelyek indítását a rossz idő miatt tegnap elhalasztották. Az öt műhold a jelenségnek a mágneses viharokkal való kapcsolatát kutatja.

A floridai Cape Canaveral űrközpontból egy Delta II. rakétával ma öt kutatószondát állítanak pályára, hogy tanulmányozzák a sarki fényt – jelentette a BBC. A Themis misszió szondáinak már tegnap útra kellett volna kelniük, hogy mielőbb szemügyre vehessék az Északi-sark közelében látható természeti jelenség színes kitöréseit, de kedden a villámokkal kísért vihar miatt le kellett állítani a rakéta üzemanyag-feltöltését.
A sarki fényt a Föld mágneses terébe jutó, és a felső légkörrel kölcsönhatásba lépő napszél hozza létre a két pólus közelében. A leggyakrabban 100 kilométeres magasságban fordul elő. A jelenség rendkívül változatos formákat hoz létre, gyakran függönyre, szalagokra, sugárnyalábra hasonlít. Műholdfelvételek tanúsága szerint a mágneses pólusokat gyűrűként veszi körül. Erős naptevékenység után, mágneses viharok idején megváltozik a magnetoszféra, ilyenkor a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön, így nagyon ritkán hazánkban is megfigyelhető.
A sarki fény természetéről, a kialakulásához vezető folyamat állomásairól egyelőre mégis keveset tudunk, ezen kíván változtatni az amerikai kutatóprogram. A Themis szondái elkészítik az észak-amerikai kontinens mágneses mezőinek térképét, s ezt egybevetik a sarki fényt rögzítő földi kamerák és magnetométerek adataival. A kamerák a Themis misszió idején az Egyesült Államok húsz tagállamában és Kanadában is pásztázzák az égboltot, s a kutatók azt remélik, a nagyszabású program segítségével rábukkannak a ma még ismeretlen összefüggésekre.