A Golden Globe-hoz képest késve, az Oscarhoz képest kissé elsietve debütál itthon Alejandro González Ináritu várva várt filmje, a Bábel. Kronologikus rendet ne várjunk tőle, a bölcselkedést bocsássuk meg neki, csak lessük megadóan a magas feszültségű csendben a kontinenseken átívelő drámát. A Korcs szerelmek és a 21 gramm után bezárul a trilógia, Tokió fémes felhőkarcolói, az Atlasz homokszín ormai között és a mexikói határ bozótosaiban kószál a halál, peng az oud.
Arab húros hangszer az oud, a spanyol gitár őse, hangzásában a japán koto testvére, Gustavo Santaolalla zeneszerző társította a Bábelhez. Szenvedélyes-lírai hangja adja a film szonikus szövetét, és ez a szövet mélyebben, lágyabban fogja össze a filmet, mint a dramaturgia: egymástól elhidegült amerikai házaspár buszozik az Atlasz lábainál, egy berber pásztorgyerek viccből meglövi egyiküket; Kaliforniában egy házvezetőnő magával viszi a rábízott gyerekeket az unokaöccse esküvőjére Mexikóba, visszajövetelükkor embercsempésznek nézik őket; és Tokióban egy szeretethiányos, siket tini lány csellengve keresi a bajt. Három, időszilánkokra zúzott történet ér végül össze, s a film hibája éppen ez az erőltetve késleltetett slusszpoén, amit a két és fél órás film alatt bőven van időnk előre megsejteni.
Na, ne kellemetlenkedjünk. A Bábel a magát „száműzetésben élő rendezőnek” nevező Ináritu Oscar-képes mesterműve, nem véletlenül jelölték hét kategóriában a hollywoodi szeánszra, de azért érezhető a mexikói hátszél. Amellett, hogy felvonul Brad Pitt, Cate Blanchett s Gael Garcia Bernal, Ináritu nem az elefántcsonttoronyból vezényli le a filmet: a nehezen megszült döntés, hogy főként amatőröket is bevonjon, új dimenziót adott a Bábelnek.
A névtelen arcok, ráncok, kezek, mozdulatok valósága mellett a sztárok játéka nem póz: megrázóan hiteles és érzékeny játék. Ináritu figyelmes színészvezetése a dokumentarista hagyományokat csempészi vissza.
És toronyházak ütköznek a sivataggal, kecskeistállók a luxuslakásokkal, nyelvek, dialektusok kavarodnak, siketség a diszkózajjal, és elfojtott érzelmek törnek elő, tradíciók, bürokratikus felépítmények omlanak össze, csak mert az oud halk szavára ebben a bábeli zűrzavarban a puskadörrenés a válasz.
(Bábel – amerikai filmdráma, 142 perc. Rendezte: Alejandro González Ináritu. Budapest Film.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
