Puskadörrenés az Atlasz-hegységben

Muray Gábor
2007. 02. 08. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Golden Globe-hoz képest késve, az Oscarhoz képest kissé elsietve debütál itthon Alejandro González Ináritu várva várt filmje, a Bábel. Kronologikus rendet ne várjunk tőle, a bölcselkedést bocsássuk meg neki, csak lessük megadóan a magas feszültségű csendben a kontinenseken átívelő drámát. A Korcs szerelmek és a 21 gramm után bezárul a trilógia, Tokió fémes felhőkarcolói, az Atlasz homokszín ormai között és a mexikói határ bozótosaiban kószál a halál, peng az oud.
Arab húros hangszer az oud, a spanyol gitár őse, hangzásában a japán koto testvére, Gustavo Santaolalla zeneszerző társította a Bábelhez. Szenvedélyes-lírai hangja adja a film szonikus szövetét, és ez a szövet mélyebben, lágyabban fogja össze a filmet, mint a dramaturgia: egymástól elhidegült amerikai házaspár buszozik az Atlasz lábainál, egy berber pásztorgyerek viccből meglövi egyiküket; Kaliforniában egy házvezetőnő magával viszi a rábízott gyerekeket az unokaöccse esküvőjére Mexikóba, visszajövetelükkor embercsempésznek nézik őket; és Tokióban egy szeretethiányos, siket tini lány csellengve keresi a bajt. Három, időszilánkokra zúzott történet ér végül össze, s a film hibája éppen ez az erőltetve késleltetett slusszpoén, amit a két és fél órás film alatt bőven van időnk előre megsejteni.
Na, ne kellemetlenkedjünk. A Bábel a magát „száműzetésben élő rendezőnek” nevező Ináritu Oscar-képes mesterműve, nem véletlenül jelölték hét kategóriában a hollywoodi szeánszra, de azért érezhető a mexikói hátszél. Amellett, hogy felvonul Brad Pitt, Cate Blanchett s Gael Garcia Bernal, Ináritu nem az elefántcsonttoronyból vezényli le a filmet: a nehezen megszült döntés, hogy főként amatőröket is bevonjon, új dimenziót adott a Bábelnek.
A névtelen arcok, ráncok, kezek, mozdulatok valósága mellett a sztárok játéka nem póz: megrázóan hiteles és érzékeny játék. Ináritu figyelmes színészvezetése a dokumentarista hagyományokat csempészi vissza.
És toronyházak ütköznek a sivataggal, kecskeistállók a luxuslakásokkal, nyelvek, dialektusok kavarodnak, siketség a diszkózajjal, és elfojtott érzelmek törnek elő, tradíciók, bürokratikus felépítmények omlanak össze, csak mert az oud halk szavára ebben a bábeli zűrzavarban a puskadörrenés a válasz.
(Bábel – amerikai filmdráma, 142 perc. Rendezte: Alejandro González Ináritu. Budapest Film.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.