Részlet a Charta ’77 nyilatkozatából

Állampolgárok tízezreit gátolják meg abban, hogy szakterületükön dolgozzanak, egyedül azért, mert véleményük eltér a hivatalostól. Ugyanakkor gyakran éri őket diszkrimináció és különféle zaklatások a hatóságok és a társadalmi szervezetek részéről; minden védekezési lehetőségtől megfosztva igazi apartheid áldozatává válnak.
Más százezrektől megtagadják a „félelemtől való megszabadulást” (emancipációt) […], valójában arra vannak kényszerítve, hogy állandóan abban a veszélyben éljenek, hogy elveszítik – egyebek között – munkalehetőségüket, ha véleményüket kinyilvánítják. […]
Az állam összes intézménye és szerve ténylegesen alá van rendelve az uralkodó pártapparátus politikai direktíváinak és néhány hatalmon lévő befolyásos személy döntéseinek: ez az a rendszer, amelynek hatása egész sor állampolgári jogot korlátoz, sőt teljesen megszüntet. Sem a Csehszlovák Köztársaság alkotmányának, sem az ország más törvényeinek vagy jogi normáinak nincs befolyásuk e döntések tartalmára és formájára, elfogadására és alkalmazására; ezeket az intézkedéseket általában a kulisszák mögött hozzák, gyakran szóbeliek, az állampolgárok tömegei előtt ismeretlenek maradnak, és ki vannak vonva ellenőrzésük alól; szerzőik csak saját maguk és saját hierarchiájuk előtt felelősek; mégis döntő befolyásuk van az állam törvényhozó és végrehajtó szerveinek tevékenységére, az igazságszolgáltatásra, a szakszervezetekre és egyéb társadalmi szervezetekre, más politikai pártokra, vállalatokra, gyárakra, tudományos intézetekre, irodákra, iskolákra és más intézményekre; parancsaik mindenütt megelőzik magát a törvényt is. Ha jogaik vagy kötelességeik értelmezésében szervezetek vagy állampolgárok ellentétbe kerülnek ezekkel a direktívákkal, nem fordulhatnak pártatlan fórumhoz, mert ilyen nem létezik. […]
Más állampolgári jogokat, mint a „magán- és családi élet területére való bármely önkényes beavatkozás, és a lakás és a levelezés bármely megsértése” kifejezett tilalmát (az első megállapodás 17. cikkelye) szintén súlyosan megsértik azzal az ellenőrzéssel, amelyet a belügyminisztérium gyakorol az állampolgárok magánélete fölött a legkülönbözőbb formákban: telefonlehallgatással, lakásokban elhelyezett mikrofonokkal, a levelezés ellenőrzésével, figyeltetéssel, házkutatásokkal, besúgóhálózat kialakításával, amelynek tagjait a lakosságból toborozzák (néha elfogadhatatlan fenyegetésekkel, néha épp ellenkezőleg: ígérgetésekkel) stb. […]
A Charta ’77 szabad társaság, nem formális, és nyitott különböző véleményű, vallású és foglalkozású emberek előtt, akiket az a szándék egyesít, hogy egyénileg és kollektíven betartassák hazánkban és a világban az emberi és állampolgári jogokat. […]
A Charta ’77 nem nyújt alapot ellenzéki politikai tevékenységhez. Az általános érdeket kívánja szolgálni, különböző nyugati és keleti országok polgárainak számos hasonló kezdeményezése példájára. Nem kíván tehát programot alkotni társadalmi és politikai változtatásokról és reformokról; a maga tevékenységi körében kíván alkotó párbeszédet folytatni az állami és politikai hatalommal, felhíva nevezetesen a figyelmet az emberi és állampolgári jogok különböző konkrét megsértéseire. […]