Másfél évtizede még Jugoszlávia voltak, most pedig nemsokára uniós tagok lesznek. Ez nagy ugrás. Hitt ebben, hogy így lesz?
– Kolléganőmnek is említettem, már a 90-es évek elején felmerült, hogy Európa felé közeledjünk. Arról beszélgettünk, milyen gyorsan lehet megoldani Koszovó státusát. Azt mondtam, vissza kellene menni 15 évet a történelemben. Abban az időben ültünk a pincében és hallgattuk a gépfegyverkattogást. Most ez már mögöttünk van. Tehát hinni kell a jó megoldásokban.
– Budapesti látogatása során tárgyalt Horvátország mielőbbi uniós csatlakozásának támogatásáról is. Miben segíthet Magyarország?
– Magyarország a legnehezebb időszakban is támogatta Horvátország uniós törekvéseit. Nemcsak az európai politikai fórumokon, hanem igen konkrét technikai tanácsokkal is segítettek. Nálunk közben volt egy véres háború is, ami késleltetett bennünket, az anyagi károkról nem is beszélve. Nagyon sokat segítettek ezenkívül a magyar tapasztalatok is.
– Mely fejezetek tárgyalásait fejezték már be?
– Kettőn vagyunk túl, az oktatás és a kultúra, valamint a tudomány és a kutatások tematikáján. Reméljük, hogy még a német elnökség alatt sikerül minél több fejezet tárgyalását befejezni. Több mint kétezer ember dolgozik ezen. Gyorsabban is haladhatnánk, ha az EU például nem tartana olyan sok szünetet a tárgyalássorozatban. A legproblematikusabb fejezetnek a környezetvédelem és a mezőgazdaság ígérkezik. Horvátország célja saját mezőgazdasági termelésének, a magán- és családi gazdaságoknak a megőrzése.
– Vukovár újjáépült, a helyiek azonban panaszkodnak, hogy nincs elég munkahely. Ugyanezt hallani Szlavóniában és Baranyában is, ahol a magyar kisebbség él. Azt mondják, részt vettek a háborúban, most pedig mintha elfelejtették volna őket.
– Azért ezt nem mondanám, hiszen abszolút nem igaz! Rettentően összetett gazdasági, politikai és szociális kérdésről van szó. Az ön által említett munkahely-kérdés tulajdonképpen alapprobléma. Egyes területek aknamentesítése még tart, az infrastruktúra kiépítése késik. Tudjuk, hogy a visszatérő családok számára egzisztenciát kell biztosítanunk.
– Koszovó elválik Szerbiától. Mennyire kísérik figyelemmel ezt a folyamatot?
– Belgrádnak és Pristinának is azt üzentük, hogy Martti Ahtisaari tervezete alapján folytassák a tárgyalásokat. Az érdekelt feleknek kell megállapodni, Horvátországnak stabilitásra van szüksége.
– Milyen Zágráb kapcsolata a volt jugoszláv köztársaságokkal?
– Megoldatlan Horvátország és Szlovénia között a tengeri határ, amely a volt Jugoszláviában nem volt pontosan kijelölve. Javasoltuk, hogy nemzetközi bíróság előtt állapodjunk meg, ha másképp nem tudtunk. Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és a többi volt köztársaság között jó a kapcsolat. Az európai és az euroatlanti távlat mindenki számára cél.
– Giorgio Napolitano – megütközést keltve Zágrábban – nemrég az 1945-ben Tito partizánjai által legyilkolt olaszok emléknapján a 10-15 ezerre becsült olasz halottra utalva népirtásról beszélt, szláv területcsatolásnak nevezve az 1947-es párizsi békeszerződést. Miként vélekedik az olasz államfő nyilatkozatáról?
– Tiszteletben kell tartani a történelmi igazságokat. A totalitárius rendszerek bűneit ki kell vizsgálni. Javasoljuk a horvát–olasz történelmi bizottság újbóli felállítását, tisztázzák, mi történt tulajdonképpen. A megoldásában esetleg belekapcsolódhat az Európai Bizottság, de nem lehet bíró.
– A horvát kormányban több miniszteri posztot hölgyek töltenek be. Egyre több a nő a politikában?
– Igen, a horvát kormányban négy tárcát vezet nő, és hölgy az egyik kormányfőhelyettes is. A Szábor képviselőinek egynegyede nő. A külügyminisztériumban is sok a hölgy, a kabinetben például csak egy tanácsosom férfi. Az európai integrációs főosztályon dolgozó kollégáknak pedig több mint 70 százaléka nő. Az átlagéletkor 30 év körül van. Véleményem szerint a hölgyek ezen a területen is egyre jobban előretörnek.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
