Az újpestiek azután kerültek reflektorfénybe, hogy két hete a keddi edzésen Horváth András ököllel leterítette az egyik szlovák légióst, Jozef Voskárt. Horváthtal a vezetők szerződést bontottak, Voskárt napokig agyrázkódással kórházban ápolták, ám múlt pénteken már mindketten részesei voltak annak, hogy az Újpest idegenben kicsikarta az ötödik mérkőzés lehetőségét. A csapat elöljárói érthetően igyekeznek az ügyet elszigetelten kezelni, de több érintettel beszélgetve egyre inkább az a vélemény kristályosodik ki, hogy abban a pofonban – amelyre természetesen nincs mentség – benne volt az egész idényben felgyülemlett feszültség. Újpesten elméletileg adottak a feltételek ahhoz, hogy az együttes akár a címvédő és évek óta egyeduralkodó Alba Volánt letaszítsa a trónjáról, ám két év alatt sem sikerült igazán ütőképes csapatot kovácsolni, ehelyett inkább az ellentétek éleződtek ki.
Rögtön az első erőpróbán kiütközött, hogy a vezetők nem urai a helyzetnek. Szeptemberben a Magyar Kupa elődöntőjében az Újpest megsemmisítő, 5-0-s vereséget szenvedett a Volántól. A nagy reményekkel igazolt szlovák kapusról, Kleniarról kiderült, nem telt el nyomtalanul az a két év, amit előzőleg kihagyott, az pedig még Pat Cortina szövetségi kapitánynak is szemet szúrt, hogy a sokszoros szlovák válogatott csatár, Voskár „csalja” a játékot. A kudarc után a vezetők – érthetően – példát akartak statuálni, csak éppen idehaza (Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián mellett) a legjobb játékost, Ladányi Balázst „találták meg”. „A Miskolc elleni bronzmeccs előtt szóltak a vezetők, hogy ne öltözzek át. Nem tagadom, még örültem is ennek, mert – remélem, nem tartanak ezért nagyképűnek – úgy gondolom, nekem nem a Miskolc ellen kell bizonyítanom. Ezek után másnap meglepetten azt olvastam az újságban, hogy fegyelmezési szándékkal mellőztek, mert gyengén játszottam, nem hajtottam. Bár ez sosem volt jellemző rám, de ha így történt, akkor miért küldtek jégre minden második sorban?” – emlékezett vissza az esetre a csapatkapitány.
Az újpestiek erejét ezután hetekig az kötötte le, hogyan tudnak megszabadulni Kleniartól – a kapuskérdés hónapokig megoldatlan volt, és tulajdonképpen az egészen a mai napig, az idény során összesen öten őrizték a lila-fehérek hálóját! – és vele együtt az ismert, de nálunk a hírnevét nem igazolt vezetőedzőtől, Edouard Giblaktól. Az ő szerepét a magyar hoki „élő legendája”, Ancsin János vette át. Ancsin méltán érdemel megbecsülést mint válogatottsági rekorder, de ne hallgassuk el, ő akkor volt dédelgetett sztár, amikor egyébként a magyar hoki legmélyebb válságába zuhant. Játékosként és később edzőként sem dolgozott együtt huzamosabb ideig igazán felkészült szakemberekkel, miközben még sokat kellett volna tanulnia.
A vezetés a fegyelmezetlenségeken sem tudott úrrá lenni. Ismert jelenség, hogy a – jellemzően szlovák – légiósok az első idényben még húzzák csapatuk szekerét, idővel azonban elkényelmesednek, messze nem adják tudásuk legjavát. Idén az Újpest mutatja ennek a tipikus jelét. Továbbá vannak játékosok, akik rendszeresen elkésnek az edzésekről – következmény nélkül. Mindez azért lehetséges, mert az Újpest kényszerpályán mozog. Kevés az ember, így teljesítménytől függetlenül mindenki játszik. Menet közben – a kapusokat nem számítva – három fontos hokisát vesztette el a csapat. A doppingvétségen ért Orsót, a vakbélműtéten átesett Marcineket, legutóbb pedig a pénteken szilánkos kéz- és orrtörést szenvedett Gallót. S a legfontosabb időszakban átmenetileg Horváthra és Voskárra sem számíthatott Ancsin János. Igazolni viszont senkit sem sikerült.
Mindezek ismeretében szinte csoda, hogy a csapat 0-2-ről feltápászkodott a Dunaújváros ellen. Ebben Ladányi Balázsnak óriási szerepe van. Nem sértődött meg a méltatlan bánásmód miatt, profiként viselkedik, meccsenként legalább harminc percet van pályán, magasan vezeti a ponttáblázatot, Ancsin János rendre kikéri a véleményét, már-már játékosedzőként segíti a gárdát. „Nem érzem magam mártírnak, az egész ügyben csupán az zavar, hogy az idény elején senkinek sem fordult meg a fejében, hogy a Dunaújváros elleni párharc gondot jelenthet nekünk” – összegzett a lila-fehérek mindenese.
A történetnek van egy másik olvasata is. Meghatározó válogatott játékosoknak, Ladányi és Horváth mellett a lila-fehérben sokszor formán kívül játszó Peterdinek is többé-kevésbé ráment az idénye arra, hogy nincs rend Újpesten. A bajnoki elődöntőt még csak-csak meg lehet így vívni, de a világbajnokságot, ahol az A csoportot vesszük célba, aligha.
Célegyenesben. Az Alba Volán hétfő este Csíkszeredában 5-0-ra nyert a helyi Sportclub ellen az elődöntő másik ágán, s így 3-0-s öszszesítéssel már bejutott a fináléba. Ám a vesztes csíkiek is a célegyenesben vannak, múlt pénteken 4-2-es győzelemmel ugyanis megkezdődött a Steaua Bukarest elleni román bajnoki döntő, ami egyelőre fontosabb a számukra.
origo.hu
Házasságokkal is épül a hálózat Magyar Péter és főnöke körül – videó
