Szaúdi diplomácia

Minden bizonnyal a szaúdi diplomácia sikerének is elkönyvelhető a mekkai megállapodás. Abdullah szaúdi király személyesen hívta meg az egymással harcoló palesztin frakciók képviselőit Mekkába, az iszlám szent városába a tárgyalásokra. A helyszín szimbolikus, a szaúdi király abból indult ki, hogy vallásos lelkületén keresztül fogja meg a Fatahot és a Hamászt. A terv sikerült is. Abdullah király kérésére a tárgyalások előtt esküt tett a két delegáció, hogy addig nem hagyják el a mekkai palotát, amíg meg nem születik a megállapodás. A házigazda ráadásul olyan terembe vezette a palesztin politikusokat, amelynek ablakából tisztán rá lehetett látni a Kába-kőre, a mekkai Nagymecset udvarán álló szentségre, emlékeztetve a résztvevőket esküjükre. A vendéglátók azzal is tisztában voltak, hogy lélektanilag kiváló pillanatban szervezték meg a találkozót. Az iszlám naptár szerint most van az év első hónapja, Muharram 20-a. Az iszlám törvények szerint a háborúskodás ebben a hónapban tilos, így minden afelé mutatott, hogy a belháborút le kell zárni.
A Fatah ugyan elsősorban nem vallási alapon politizál, de a Hamász iszlamista szervezet, az egyiptomi Muzulmán Testvériség elveit követi. A szaúdiak saját szellemi jelentőségük tudatában abból indultak ki, hogy minden résztvevő szunnita muzulmán, ezért a testvérháborút minél előbb le kell zárni. Rijád várhatóan arra is ráveszi a két palesztin frakciót, hogy a szaúdi benyújtású arab béketervvel érveljenek majd az Izraellel való tárgyalások során, és talán a Hamász politikáját is finomítani tudja Abdullah király.