Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Szakály Sándor hadtörténész (Budapest): Stefka István Akit tönkretett egy munkakerülő suszter címmel megjelent írásában (Magyar Nemzet, február 9.) Szügyi Zoltán tábornokot a magyar ejtőernyős fegyvernem megalapítójaként említi. Való igaz, hogy vitéz rimaszombati Szügyi Zoltán (1896–1967) 1941. augusztus 1-jétől a magyar királyi 1. honvéd ejtőernyős zászlóalj parancsnoka volt 1942. október 14-ig, majd néhány hónapos harctéri szolgálat után ismét átvette a már ezreddé átszervezett alakulat parancsnokságát 1943. február 18-án. De a megalapítók között első helyen kell említeni vitéz Bertalan Árpádot (1898–1941), aki az I. világháborúban kiérdemelte az Arany Vitézségi Érem tisztek számára kitüntetést és a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. Ő volt a szervezője az 1941-ben már zászlóalj erejű alakulatnak. Mind Bertalan Árpád, mind Szügyi Zoltán kitűnő katona volt.

Juhász Attila (Budapest): Sajnálattal olvastam lapjukban, hogy egy gázolásos balesetet követően majdnem újabb lincselés történt hazánkban (Kristály Lehel: Hibázott-e a tiszanánai gázoló?, Magyar Nemzet, február 6.). Felrémlett bennem a gondolat, hogy én mit tehettem volna igazam bizonyítására, hiszen a baleset körülményeiről a szemtanúk, felfokozott érzelmi állapotban, objektíven nem képesek beszámolni. Mi lehet a megoldás abban az esetben, ha a gépjárművezető egyedül utazik és hasonló balesetet szenved? A megoldás csak az lehet, ha egy kamera rögzíti az utazás minden pillanatát. Autómat fel is szereltem egy ilyen kamerával, amely mintegy objektív elektronikus tanúként rögzíti utazásaim körülményeit. A beszerelés óta nagyobb nyugalomban és biztonságban vezetek. Remélem, sohasem kerülök olyan helyzetbe, hogy szükség legyen a kamera felvételére.

Kiss Antal (Miskolc): A Gönczöl-bizottság jelentésének egyik lényeges megállapítása, hogy október 23-án a rendőrség nem tudta megakadályozni a randalírozók és az Astoriánál békésen ünneplők összekeveredését. Lényegében ugyanezt nyilatkozta Szilvásy miniszter úr is: a huligánok magukra húzták a rendőrséget(!), és jutottak el az Astoriáig. Mi viszont másként látjuk. Ha a rendőrök valóban nem akarták volna, hogy a zavargók eljussanak az ünneplőkig, akkor fel kellett volna sorakozniuk az Astoriánál és abbahagyni a másik irányból az oszlatási tevékenységet (könnygázgránát, lovasroham stb.). Ország-világ láthatta azonban, hogy meg sem kísérelték visszafordítani az agresszív csoportot, sőt állandó lövöldözéssel nyomultak tovább az Astoria felé, és mikor odaértek, a békés ünneplőket is válogatás nélkül aprították. A szándékosság és a bizottsági jelentés részrehajlása nyilvánvaló. Veszélyes lenne visszatérni a szocialista történetírás gyakorlatához, mikor mindig a hatalom mondta meg, hogy korábban mi történt és hogyan történt.