Túl a fájdalomküszöbön

Muray Gábor
2007. 02. 15. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jó érzésű honpolgárok február 14-én elvből rosszul vannak, akik viszont örülnek a szív alakú lufik, művirágok, zenélős képeslapok majomünnepének, lendületből tódulhatnak most Sas Tamás új filmjének bemutatójára, és popcornt ropogtatva jól megindokolhatják, hogy a sármos Csányi miatt-e, vagy a macsó Fenyőért, mert nélkülünk ma már nem lehet eladni egy közönségfilmet. Az S. O. S. szerelem remek példa arra, hogy már velük sem. Mert miközben Csányi Sándor és Fenyő Iván unja magát a rá mért szerepben, a másfél órás kínlódás átragad a Tiffany–Romána– Júlia-ponyván érlelt nézőre is, itt már a magas fájdalomküszöb sem segít, sem a naplemente, sem a negédes slágerdal, sem az instant szerelem.
Csányi egy neves randiszervező ügynökség, az S. O. S. szerelem! feje, a magyar randiguru, akinek a fejét a kliens (Fenyő) által kiszemelt nő – az újra elővett Ullmann Mónika – elcsavarja, akár a film végét a forgatókönyvíró, aki az irodalom- és filmtörténeti ötletből nagyobbat is durranthatott volna, ehelyett viszont a véget érni nem akaró happy endek mellett döntött.
Kár lenne felsorolni az üresjáratokat, a besülő poénokat, az egymásra pakolt közhelyeket, a modoros dialógokat; rossz a szövet, nem tart a varrás, felfeslik a gallér. A Csak szex és más semmi című Goda Krisztina-komédiával felrázott magyar zsánerfilm nem bírja tartani a színvonalat, itt is, mint az idei szemle többi harmatgyengére sikeredett műfaji filmjében, szemet szúrnak a bújtatott reklámok, ráadásul ne is keressük az eredetiséget – ócska panelekből épül fel a sztori, a képi világ, hogy a mindkettőt agyonnyomó zenéről már ne is beszéljünk. És akkor Sas Tamást lehet sajnálni, akár a szebb napokat megélt színészeket, hogy hát szegények vállalták azért a kis gázsiért, de minekutána vannak ebben a szakmában éhbérért alkotó tehetségek is, a sajnálkozást elhalasztjuk. A Valentin-nap pacsuliszagában az S. O. S. szerelem záró, csókos snittjét nézve pedig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a megalázott dokumentumfilmes szakma egész éves gondjai megoldódtak volna, ha a Sas Tamás-filmre szánt állami pénzt valami csoda folytán ők kapják. Csak hát abban nincs üzlet. Viszont a lufik könnyen pukkannak.
(S. O. S. szerelem, 101 perc. Rendezte Sas Tamás. Forgalmazza a Best Hollywood.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.