Végre lebontották az évtized magyar gyalázatát. Ez a ketrec olyan volt, mint kicsiben a berlini fal – mindenesetre jól visszaadta Gyurcsány Ferenc lelkületét, meg főcsahosáét, Gergényiét. Épeszű, tiszta érzelmű magyar ember szűk két évtized óta nem is gondolt arra, hogy országának háza köré valaha is ketrecet emeljenek, merthogy ez elmebeteg gondolat. Tévedett.
Hát most újra bemehettek országotok házának terére, magyarok. Miénk itt a tér! Az idő azért hosszú távon csak minősíteni fog. Mindenki a helyére kerül majd, a mérnök a tervezőasztalhoz, a szobafestő a létrára, Gyurcsány meg… máshová. Amikor Berlinben annak idején bejelentették, hogy „hamarosan” lebontják a falat, Európa szégyenét, egy órán belül ott volt a város buldózerrel, pajszerrel, lapáttal, kinél mi volt, és maguk kezdték meg a bontást. A mi berlini falunk korábbi bontói ellen meg pert indítanak, legkevesebb, hogy pénzbüntetést kapnak az elkövető ellenzéki képviselők. Normális esetben ilyenkor a kordont építtető Gergényi (Vasrács) Pétert kellene kirázni a nadrágjából, és elzavarni Murmanszkig, a gazdájával egyetemben. A gazda azonban fütyül az ilyesmire, ő még mindig elemében van, kevély kakasjárásban pózol a különböző fellépésein, mozgása dallamos, fennhordott orral affektál.
A lényeg: ketrec nincs a haza háza előtt – de sose felejtsük el, hogy volt. Ne felejtsük el, hogy ezek ilyenek. Ketrecépítők. Ők, akik „árokbetemetésről” szavalnak…
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
