Bűnpártoló kormány?

Demcsák Zsuzsa (újra) blogol és perel. Eddig azért hallgatott, mert szabadságon volt – csak tudnám, honnan. Ez kivételesen nem bulvárhír, amit valamelyik kereskedelmi tévécsatorna generál, hogy nagyobb legyen körülötte a felhajtás. Ez most már a választópolgárok arculcsapása: a regnáló kormányzat saját erkölcsi nihilizmusát akarja lenyomni a torkunkon. A Fidesz finom és erőtlen, amikor úgy fogalmaz, hogy Demcsák kormányszóvivői kinevezése árt az ország tekintélyének. Nem egyszerűen árt. A machiavellista gyurcsányizmusnak köszönhetően immár nem is beszélhetünk tekintélyről.
Hagyjuk most azt, hogy a bölcsődei szegregációt hirdető káder egyáltalán hogyan kerülhet kormányközelbe. Foglalkozzunk a jelölt feddhetetlenségével, ami elengedhetetlen egy ilyen pozíció betöltéséhez. A feddhetetlenséget tessék családilag érteni – úgy, ahogy a politikusok vagyonbevallási kötelezettségét is kiterjesztik a házastársra. Feddhetetlen-e Demcsák, ha férje egy bűnszövetkezet vezetésével gyanúsított illetővel üzemeltet(ett) közös üzleteket, sőt maga Demcsák is szerepelt a gyanúsítottal közös cégiratban? Azon méltatlankodik: már februárban kiszálltak ezekből a cégekből, most meg már március van. Ehhez azért orca kell: mint a sajtóból kiderült, Gál J. Zoltán december óta tárgyalgatott már – Danks Emese háta mögött – Demcsákkal. Januárban megegyeztek, februárban felszámolták a kínos üzleteket, márciusban a jelölt már patyolattiszta, s áprilistól vinné is a szót. Határtalan szemtelenség.
A diósdi kettős emberölés kapcsán előzetes letartóztatásban lévő gyanúsított húga szerint a családnak nagy veszteséget jelent, hogy Demcsák kinevezése miatt negatív felhangú cikkek jelennek meg róluk. Eddig rendes adófizetőkként, a médiaérdeklődés sugarán kívül tevékenykedhettek; az egyik családtag csupán két rivális érdekkör összecsapásakor, garázdaság miatt került az igazságszolgáltatás látókörébe. A leendő kormányszóvivő férje azonban nemcsak üzlettárs, hanem a Koszi klán vezetőjének személyes jó barátja is volt – árulta el a közlékeny húg. Ne tessenek rosszra gondolni: errefelé nem szokás kézcsókkal megpecsételni a barátságot.
A szóvivőjelölt nagyjából úgy perel, mint a „rágalomszámlálót” üzemeltető Kóka János: bejelenti, hogy perelni fog. Merthogy egy szó sem igaz a történetből – csupán maguk a tények. A szavahihetőség fokát jól mutatja, hogy kitárulkozó fotóit az „erotikusnak mondott” jelzős szerkezettel illeti, az ő „ártatlan és ártalmatlan” szexmodelli kiruccanását kipellengérező Fábry Sándort pedig minden további nélkül lemacsózza és leszexistázza. Mintha mondjuk Fábry tuszkolta volna őt erőszakkal a teleobjektív vagy a szóvivői pulpitus elé. (Külön-külön mindkét foglalatosság rendben volna.) Persze ha egy szép napon Fábryt meglepetésre kormányszóvivőnek neveznék ki, jogos lenne megvizsgálni állítólagos szexizmusát a C típusú nemzetbiztonsági átvilágítás során. Ilyen veszély nem fenyeget, de a C típusú átvilágításnál álljunk meg egy pillanatra. A demcsáki csapdában vergődő kormánypropaganda több párhuzamos csatornán keresztül nyomja, hogy valakinek a „szeplője” csak akkor számít nemzetbiztonsági kockázatnak, ha zsarolható általa. Medgyessyvel se volt gond, miután kiderült szt-tiszti múltja: nyilvános volt a szégyen.
Demcsákról már tudjuk a maffiabarátságot, tehát büszkén vállalhatja ő is meg a Gyurcsány–Kóka-kormány is? Hát nem! Demcsáknak kormányszóvivői minőségében ezek után nemcsak egyetlen szavát sem lehetne elhinni, de a Gyurcsány-kabinet – akut legitimitási problémái mellett – egyúttal a nyílt bűnpártolás kormánya is lenne.