Sokat hallhatunk a római szerződés 50. évfordulója kapcsán az Európai Unió múltjáról és az előtte álló feladatokról. E kihívások közül minek kell mielőbb megfelelnie?
– Európa a világgazdaság egyik kiemelkedő szereplője. A négyszázhatvanmillió lakosa által produkált nemzeti össztermék meghaladja az Egyesült Államokét. Ez a kézzelfogható gazdasági nagyhatalom politikailag még gyenge. A közeljövő nagy feladata az, hogy az integrációban összekovácsoljuk néha még széttartó érdekeinket. Új alkotmányra és új szabályrendszerre van szükségünk, hogy gazdasági teljesítményünkkel arányban képviselhessük világpolitikai érdekeinket.
– Ön szerint mikorra várható megállapodás az új alkotmánytervezettel kapcsolatban?
– Úgy gondolom, az európai alkotmánnyal kapcsolatos módosítási folyamatnak be kell fejeződnie a 2009-es EP-választásokig. Fontos, hogy a döntéshozatalban a többségi elv érvényesüljön, és egy-egy határozat az országok többségének támogatását élvezze. Reméljük, ez az alapvetően demokratikus döntéshozatali mód érvényesül az európai külpolitikában és védelmi stratégiában is. El kell fogadnunk azonban, hogy mindez nyilvánvaló aggályokat vált ki néhány tagországban a nemzeti szuverenitás elvesztése miatt.
– Ezért is feltűnő, hogy mind Oroszország, mind az Egyesült Államok mintha a kontinens egységét megosztó politikát folytatna, különösen Kelet-Európában.
– Meg kell próbálnunk egységesen fellépni az ilyen kérdésekben, például Moszkva partnereként is. Ugyanakkor azt hiszem, Magyarország döntése üdvözlendő a Kék Áramlat gázvezetékkel kapcsolatban, mert így az energiaforrások diverzifikációjának egyik haszonélvezőjévé válhat, amiből a többi érintett ország is profitálhat. Mindez másfelől összeegyeztethetőnek tűnik a közeljövőben kialakítandó közös európai energiapolitikával is.
– Reális célkitűzésnek tartja az unió további bővítését?
– Jelenleg az alkotmányozási folyamat az az égető probléma, amivel az Európai Uniónak meg kell küzdenie, ezért úgy vélem, 2009-ig nem nyílik rá lehetőség. Ennek lezárultával a bővítés számomra magától értetődő jelöltjeinek a nyugat-balkáni országok tűnnek, bár politikai és intézményi fejlődésük előtt még hosszú út áll. Mindemellett szeretnénk, ha ezek az országok is csatlakoznának az unióhoz. Ami Ukrajnát és a többi volt szovjet utódállamot illeti, velük szoros együttműködési megállapodásokat kell kötnünk. Azt hiszem, számukra még elhamarkodott lenne felajánlani a tagságot.
– Milyen szerepvállalási lehetőség merülhet fel Európa számára az olyan konfliktusokban, mint Irak vagy Afganisztán?
– Ma még nem láthatjuk előre, mikor teljesíti küldetését Afganisztánban a szövetséges misszió. Személy szerint úgy vélem, az országban a civilizációk harca folyik, amelyet Európa – és a NATO – nem veszíthet el. Afganisztánt ki kell mozdítanunk a középkort idéző szemléletből, és rá kell vennünk arra, hogy tartsa tiszteletben az alapvető emberi jogokat. Reméljük, hogy erőfeszítéseink sikerrel járnak és társadalmi modernizáció felé lendítik az országot.
– Ezek az erőfeszítések mintha új fordulatot vettek volna Daniele Mastrogiacomo olasz újságíró tárgyalások után történt kiszabadításával…
– Előfordulhat, hogy az afganisztáni konfliktus nemcsak harcoló egységek jelenlétét követeli meg, hanem előbb-utóbb a politikai megoldás lehetőségét is előre vetíti.
– Ezen mit ért pontosan?
– Ez azt jelenti, hogy a megfelelő időben nemzetközi békekonferencián rendezzük a konfliktust. A tanácskozásra a régió összes országát teljes jogú tárgyalófélként kell meghívnunk. Iránra és a tálibok hátországára, Pakisztánra nagy felelősség hárul. Egy ilyen konferencia feltételei nyilvánvalóan nem adottak addig, amíg a tálibok fegyverrel veszik fel a küzdelmet ellenünk. Mindemellett arra kell törekednünk, hogy a helyzet a béketárgyalásokon történő rendezés felé mozduljon el.
origo.hu
Zápor és 30 fokos hőség várható
