Híd

Már elméletilegben sem tudok sétára menni, drága Albán Úr, mert a Fidesz minden helyet elfoglal. Ugyan húsz éve nem mászkáltam odakinn a levegőn, de éppen mondom a Margónak, hogy te Margó, hogy milyen szép lenne kimenni az Erzsébet hídra, mivel süt a nap, és hegyeset pökni a folyóba, továbbá sört inni az utcán, te Margó. Ritka hangulat ez nálam, Albán Úr, de tegnap valahogy így, a Margónak. De mondja ám a Margó a konyhában, hogy apus, nem addig van az, mert az Orbán Úr odacsődítette az összes munkatársát valami ünnepre, és nincs már hely a hídra, el sem férnénk. Ez történt, drága Albán Úr, akár hiszi, akár. Egy átok ez az Orbán Viktor a sétálva sörözni akarók fölött. Nem csoda, mert ők persze dobálnak a jó üveggel, meg a drága tojással. A szegény Demszky Urat is összehajigálták a Fidesz dolgozói, de ő mégis folyton beszélt, milyen bátor ember. A metróról is olyan szépen beszél, már tizedik éve, hogy fojtogat a torkom, jó lesz majd menni rajta, bár itt pont nem áll meg semmi, még tervben sem. Én nem tudom, miért kell állandóan dobálózni, meg ünnepelni, ahelyett, hogy dolgozni. A Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr reggel szépen odament, aztán távozott a munkába. Én meg oda sem mentem például, jobb itt nekem a kis szobában, mert kint meg süt a nap. De ezek a Fideszesek, kedves Albán Úr, képesek egész álló naponta óbégatni meg vonulgatni, közbe meg ütni a rendőrt, csak azért, megint degeszre tömjék az Orbán Úr bankjait az állami tulajdonú domolit bányászata folyamán. Ezt most olyan jogászkodva mondtam el, drága Albán Úr, de magyarul lopni akarnak újfent. Erre valók a köznyugalom megzavarásai, amelyekkel naponta élnek, meg az állandó luxusvádak a Miniszterelnöki Úr ellen. És az a leginkább, tisztelt Albán Úr, hogy megosztják a népet, az árpasávos zászlók révén. Én nem bírom azt a zászlót, a rengeteg piros meg fehér, mert egyszer régen egy Honvéd-meccsen erősen megpofozott a szotyolaárus, mert nagyobbat mertem a pohárral, és ott is minden piros volt meg fehér. Tehát én elhiszem, hogy ez az erőszak zászlója, de az Orbán Úr persze ezt erőlteti, mert otthon is ezt látta. Megmondom én kereken-perecen, kedves Albán Úr, én nem vagyok nagyon kultúrás ember, de már tizenedik éve hallom az Orbánról, hogy mekkora gazember, hát azért ez már szöget üt az ember fejébe, hogy különben miért mondanák, nem igaz, Albán Úr? Ugye, hogy. Nem akarom mosdatni a szerencsét, de azért régen nem lehetett így landalírozni a közéletben, mert nem hagyták. Csakhogy, így nem lehet egyről a másodikra jutni, mert nincsenek okos megbeszélések és tervek, hogy aztán jöjjön a valóra váltás, hanem az van, hogy az Orbán vonulgat, meg állandóan választani akar a rengeteg közös pénz elköltése árán. Nem kell annyit választani, elég, ami van. Amit az Orbán Úr beszél, az törvényesbe foglalt rágalmak. Most az új többség, ugye, Albán Úr? És akkor mi van? Attól, hogy sokan akarnak lopni, az még nem jó dolog. Most az a legnagyobb baja a Fidesznek, hogy három darab kórházat becsuknak? Hát én nem járok gyerekkórházba, a diliházba se, hiába akar a sok többségi Fidesz oda juttatni, a harmadik meg nem érdekel, ott se voltam soha. Ez a reform, erről így kell gondolni. Az államilag külföldi hiteleket meg föl kellett venni, hogy kijöjjön a nyugdíj. Az is jó, én is sokat fizettem, más fiatal is fizethet nyugodtan, legalább nem rúg be annyit a pénzből. Az Orbán Úr meg ne izgassa a népeket, mert soha nem akar senki olyanra szavazni, aki nem tud ülni a fenekén, hanem állandóan mást akar, mint ami jut.

Lejegyezte: Csermely Péter