Diósd kedves település Budapest délnyugati kapujában. A főváros környékének csaknem teljes lakossága ide igyekszik, ha bármi gondja akad a gázszámlájával. Manapság pedig kevesebb az olyan, aki a valóban felhasznált gázmennyiségről kap számlát, mint a becsapott, vagy magát becsapottnak érző ember. Miért Diósd? Voltaképp lehetne Szigetszentmiklós, Szentendre vagy Bicske is, a főváros ellenkező oldaláról mindegyik nagyon messze van. A Tigáz honlapjának tanúsága szerint ugyan Pest megyében egyéb városokban is van ügyfélszolgálati iroda, ám ez az információ már nem állja meg a helyét. Korábban az a furcsaság is megesett, hogy a visegrádi ügyfelek Szentendrén intézhették ügyes-bajos dolgaikat, ám a skanzenjáról is híres város lakóinak már Diósdra kellett menniük. Mára ezt a Tigáz megoldotta, a szentendrei ügyfélszolgálatot bezárta. Így valószínűleg gazdaságosabb a gázszolgáltatás.
Ha valaki Budapesttől északra fekvő település lakója, tömegközlekedéssel gyakorlatilag semmi esélye az ügyintézésre, a déli fertályon élők reménykedhetnek. Diósd ugyanis egyszerűen túl messze van ahhoz, hogy odaérjünk a többi reménykedő előtt.
A diósdi kirendeltség előtt az első fecske öt óra után nem sokkal érkezik. Fél hatkor három ember beszélget, hatkor már 12 fős társaság verődött össze. Messze még a nyolc óra, akkor nyit az ügyfélszolgálat, ám az élelmesebbje tudja, a sorszámosztás korábban kezdődik. Fél hét van, mikor kinyílik a kapu, és a nagyjából 30 fősre hízott tömeg betódul a fűtött ügyfélszolgálatra. A biztonsági őr hangosan méltatlankodik, és kiűzi birodalmából a bejutottakat, ám azt mondja, nemsokára kezdődik a sorszámosztás. Ezt az ígéretét be is tartja, a didergők pedig örülhetnek, minden jel szerint a mai napon bejutnak a belső szobába, ahol az ügyintézők várják őket. Ezek azok a hús-vér emberek, akikkel a Tigáz részéről kapcsolatba lehet lépni. Hiába működik állítólag negyven munkatárssal egy telefonos ügyfélszolgálat, amelyet vezetékes és mobilszámról is hívni lehet, a helyszínen tartózkodók közül egy se tudott még élő emberrel beszélni. A szám vagy foglalt, vagy az automata hosszas ismertetés után jelenti, hogy minden munkatárs mással beszél, így később kell próbálkozni. A postát sem szabad elfelejteni, az ügyintézéshez szükséges dokumentumokat bele kell tenni egy borítékba, és elküldeni Nyíregyházára, ahol a cég számlázási osztálya van. A Tigáz azonban nem sieti el a válaszadást, egy hölgy arról számol be, hogy öt hónapja (!) várja a társaság reakcióját. Persze, lehet e-mailt is küldeni, ám választ inkább ne várjunk. A biztonsági őr sem túl barátságos: a helynek szerinte „nincs főnöke, hiszen Gödöllőhöz tartozik”, bármit is jelentsen ez. Azt elismeri, hogy az ügyfélszolgálatnak mégis van egy vezetője, ám azt nem árulja el, hogy kicsoda.
Az őr a 19-es sorszám után a 21-est osztja ki, a rejtélyes húszas egy ideig beszédtémát ad a várakozóknak. Egy hölgy a 16-os sorszámot mutatva kérdi, vajon mikorra juthat sorra. Általános vélemény szerint tíz óra előtt semmiképp, de lehet akár dél is. A dörzsölt várakozók után egyre több tapasztalatlan ember érkezik, arról érdeklődve, hogy ilyen hosszú-e a sor, vagy be kell menni számért. Egy érdi várandós anyuka fél nyolckor az 56-os hellyel kénytelen megelégedni. A fiát vitte óvodába, onnan érkezett meg az ügyfélszolgálatra. A sorszámot látva biztos, hogy nem jut be – erre a biztonsági őr figyelmezteti is. „Aki háromig nem jut be, annak haza kell mennie, s másnap újra próbálkoznia” – adja át a cseppet sem reményt keltő üzenetet minden „későn jövőnek”, ám a fiatal nő ennek ellenére kicsit reménykedik. Hozzá hasonlóan bizakodó a 67-es szám tulajdonosa is, aki nem sokkal a nyitás előtt érkezett, pedig ezzel a tikettel még akkor se tudnák fogadni, ha éjfélig nyitva tartanának. Az ajtó kinyílása, az ügyfelek fogadása előtt az épület előtti tér már tömve van autókkal, a váróterem pedig olyan zsúfolt, mint egy postahivatal karácsony előtt. Olyan a helyzet, mint a szocializmus Szovjetuniójában, ahol mindent csak úgy lehetett elintézni, ha korábban ért oda az ember, mint a többiek.
Az egyes ügyek bonyolultságától függ, hogy hányan ülhetnek le az irodában előadni panaszukat, de nagyjából harminc ember lehet egy nap az ügyfélszolgálat teljesítménye. A bent ülő három hölgy bajlódik az ideges ügyfelek rohamával, a február 1-jével bevezetett számlázási rendszerrel. Még az ebédszünetüket sem veszik ki, és valóban készségesek, ám csodát tenni ők sem tudnak. Egy egyszerű ügy elintézése is legalább fél óra a reggel nyolctól délután háromig tartó munkaidőből. Az ügyfélszolgálat előtti váróteremben egy tűt sem lehet leejteni. „Gyakorlott” Tigáz-ügyfelek elmondása szerint többször volt már itt verekedés, az elkeseredettség kihozza az emberekből az agressziót. A panaszok csak úgy özönlenek. 70-75 ezer forintos, a címzettek szerint jogtalan gázszámlákról beszélnek. A gázművek nem egy esetben 200 köbméterrel is túlszámláz, olyan emberektől várva a súlyos tízezreket, akiknek egész nyugdíja se lenne elég a sárga csekk kiegyenlítésére. Vannak, akik három számlát kaptak egy hónap alatt, s ennél a társaságnál történt a hibás számlák kiküldése is. Egy fiatalember hat köbméter gázt fogyasztott, a számlája mégis 175-ről szól. Egy középkorú férfi szerint a monopolhelyzetével visszaélő társaság arra próbálja rászorítani az embereket, hogy az éves átalány fizetését válasszák, jól előre tervezhető profitot termelve így a Tigáznak, ám ebbe az egyre jobban elszegényedő lakosság belerokkan. „Valóban nem csodálom, ha valaki ezek után terrorista lesz” – mondja elkeseredetten.
Papíron a Tigáz talán kiválóan működő társaság, ám az ügyfelekkel való bánásmód kritikán aluli. Nem jobb az újságíró helyzete sem, aki falakba ütközik, mikor többet akar megtudni a cég politikájáról. Az ügyfélszolgálat vezetője annyit mond, hogy letiltották a nyilatkozást, s Debrecenből csak egy e-mail cím érkezik, ahová el lehet küldeni a kérdéseket. Bár a Tigáz honlapján sok telefonszám található, a sok közül csak egyet felhívva sikerült elérni valakit. Ezen egy telefonközpontos hölgy elmondta, az összes pórul járt ember a vezetőség helyett őket szapulja. „Egyikük egyszer azt mondta, az egész épületet át kellene tolni buldózerrel Romániába” – sóhajt, így tudható, bizony ő is nagyon pórul járt a Tigázzal.
origo.hu
Újabb botrányos pénzügyek derültek ki Magyar Péter testvéréről - videó
