Kettős beszéd

Megbukott a kormány megbuktatását célzó ellenzéki politika – közölte Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalásában. A miniszterelnök negyedórán át szapulta a parlamentben demokratikus ellenzékét, amelynek köszönhetően a nemzeti oldal országszerte méltósággal ünnepelte meg március 15-ét. Annak ellenére, hogy a Gyurcsány-féle hatalom – a terrorveszéllyel való pánikkeltésre a titkosszolgálatokat is felhasználva – mindent megtett azért, hogy az emberek ne merjenek kimenni az utcára, ne merjenek a magyar szabadságharc hőseire emlékezni. A miniszterelnök vádjai most is üres ellenzéki padsoroknak szóltak, ami azért nagy kár, mert az ellenzéki honatyák megérdemelnének egy kis szórakozást: hadd vigadjanak a Nemzet Böszméje által a hazafias szónoklat paródiájaként előadott produkcióin. Gyurcsány szerint a kormány megbuktatását célzó politika azért bukott meg, mert a parlamenti többség hisz abban, hogy a kormány politikája az ország javát szolgálja.
A világszerte hazugként ismert szocialista politikus most is hű volt önmagához. Ő és kormánya a vazallusává züllött parlamenti többségnek köszönhetően de jure valóban nem bukott meg, hiszen a magyar nép által valóban tisztelt alkotmányunk alapján nem is buktatható meg a mamelukok segítsége nélkül.
A közéletben azonban csúfosan megbukott. Megbukott az egyetemi felvételire készülő diákok és szüleik, a gázszámlát és a vizitdíjat kifizetni nem tudó kisnyugdíjasok, a nem létező nyereség után megadóztatott vállalkozók, a csökkentett gyógyító kapacitással működtetett kórházak dolgozói és betegei, a kirúgott köztisztviselők, valamint a szabadságjogokra kényes értelmiségiek és a gumilövedékkel meglőtt békés tüntetők körében.
Lehetséges, hogy fejletlennek tűnő demokráciánk 2010-ig nem teszi lehetővé a kormány kiebrudalását – vagy ha úgy tetszik, elkergetését – a hatalomból, de ez még nem jelenti azt, hogy a polgárok többségének tetszik az, amit Gyurcsány kormányzás címén művel. Szerinte „a parlamenti ellenzék jelentős része” – így fogalmazott, hogy a kollaboráns Dávid-féle csoportot meg ne sértse – jelentős károkat szenvedett. A konzervatív politika ugyanis összekeveredett a radikális, populista politikával, mondta a kormányfő. Én ugyan nem látok semmi elítélendőt abban, ha egy politikus populista, ha érthetően beszél, és népszerű szeretne lenni? Gyurcsány vajon nem azért szteppelt nekünk a kampányban, hogy elnyerje a tetszésünket? Nem azért avatott be minket abba, hogy mennyire borzong a félelemtől egy béka láttán?
Most azzal próbálja őrizni hívei fogyatkozó táborát, hogy eljátssza, amint kirázza a hideg az ünnepi Orbán-szónoklattól. Védekezés helyett ismét támadásba lendült, de láttuk mi azt is – minket is kirázott a hideg borzongás –, hogy a Művészetek Palotájában igencsak foghíjas széksorok között (a védett akolba sem mentek el a hívei, hogy meghallgassák) ki mindenkivel érzi magát öszszetartozónak. Amikor a homoszexuálisokat említette például, már féltem, hogy vajon a gyerekek pornográf képein élvezkedőkkel is össze kell-e tartoznom? Miközben az összetartozásról szónokol, vagy a nemzeti kiegyezést szorgalmazza, aközben a szélsőséges fasiszta csoportokat igyekszik összemosni a nemzeti oldallal.
Navracsics Tibor a kormányfő által előadottakra reagálva felolvasta a Batthyány-leszármazottak levelét, akik megbotránkoztak azon, hogy Gyurcsány Batthyány Lajoshoz hasonlította magát, hiszen Batthyány „soha nem kurvázta le” vagy nevezte „nyüvesnek” hazáját, nem hazugsággal került hatalomra, nem kardlapoztatta saját népét, s mikor már nem tudott mást tenni, lemondott.
Mi is erre várunk – szigorúan alkotmányos keretek között.