Köztéri agónia

Az utcán élő ember napjai a túlélésről és egyben a lassú pusztulásról szólnak. A rendszerváltozás óta mintegy harmincezer magyar állampolgár, ha úgy vesszük, egy közepes nagyságú vidéki város lakossága vált hajléktalanná. A többség akkor is annak számít, ha ideig-óráig sikerül egy átmeneti szállásra vagy gondozóhelyre bekerülniük. A közelmúlt gazdasági átalakulásának már eddig is számos olyan áldozata volt, akik önhibájukon kívül kerültek az utcára. A szociális területen dolgozóknak nincsenek illúzióik a jelenlegi kegyetlen gazdasági átalakítás további negatív következményeiről. Úgy vélik, hogy a munkahelyek elvesztése, a növekvő energiaárak miatt a korábban lakásra felvett kölcsönöket sokan nem tudják majd törleszteni. Így a rendezett életű családok is könnyen útfélre kerülhetnek.