MI A MAGYAR?

Ha a’ Deák nyelvet veszik bé a’ Törvényszékekbe; meg-lehet hogy tiz húsz esztendők múlva újra belé kötnek hogy hólt nyelv, ’s akkor újra a’ mostani veszedelemben fog született nyelvönk forogni. – A’ Fejedelem azt fogja mondani, hogy ha idegen nyelven akarjátok folytatni a’ Törvényeket; miért nem folytathatnátok tehát az enyimen? – Tegyük fel hogy soha bennünket a’ Deák nyelvre nézve meg nem háboritanak: úgy is nem fog a’ szolgálni Hazánknak javára. Úgy az Országban lakó Idegenek megelégszenek azzal, hogy Deákul tanittassák gyermekeiket, a’ mi nyelvünkkel pedig nem fognak gondolni: de ha a’ Magyar nyelv vétettetik-bé közönségesen, úgy mind azok, valakik Magyar Országban és Erdélyben laknak, ötven esztendők alatt mind született Magyarokká lesznek. Mert látván a’ Szülék, hogy gyermekeik ez által bóldogúlhatnak, szorgalmatosan fogják őket arra tanittatni.
[…] Ha a’ Deák nyelv marad meg az ítélő székében ’s Polgári dolgoknak folytatásokban; abból a’ lesz’, hogy a’ nagyobb rangú Nemesek, Bárók, Grófok ’s egyebek, megfognak elégedni azzal, ha a’ Deákot tudják, a’ Magyart pedig tsak úgy tanúlják meg, hogy a’ szükség’ idején eggyet kettöt tudjanak szóllni rajta, holott pedig az illyen nagy születésű, sok tapasztalatú ’s mélly böltsességü Férjfiaktól várhatná a’ Hazánk azt az inas és velös ékesen-szóllást, melly olly ditsöségessé ’s hiressé tészi Ángliában Pittet, Foxot, ’s egyebeket. Tsak a’ mostani Vármegye gyülésekben, melly szép ékesen szóllás folyt a’ ’Sigraiaknak, Zitsieknek, Telekieknek, ’s másoknak szájokból; úgy hogy kevés esztendők múlva annyira menne ez a’ majd minden nyelveket meg-haladó Magyar ékesen-szóllás, hogy a’ Vármegyéknek közönséges Gyüléseik e’ részben is az Ángliai Parlamentumokhoz hasonlók lennének, és ezekből láthattyátok ezen maga kárán tanúlt hires Nemzet a’ nyelvről hogy okoskodik; de más dolgokról is beszéllek.
Ezen hatalmas Országban és Nemzet között a’ kereskedés és a’ mesterségek még máig is olly nagy homályban vagynak, hogy itt minden Kalmárok (az egy nagy ditséretet érdemlő Debretzen várossán kivül) mind idegenek – ezek halásszák a’ pénzt. – Az egy Eger várossán kivül hol találsz Magyar Kémény seprőt a világon! Pedig ezen mesterségből fok idegenek töke-pénzt tsináltanak. Hazánkban. – Ha Magyar fellyül irással inditod útnak Leveledet – hány Magyar Postán tudják azt olvasni? sőt a Magyar Király lakó várossában Bétsben, hol a’ F. Magyar Kantzellária szüntelen helyben lévő – nints egy Posta Tiszt, ki egy szót Magyarúl értene; a’ minthogy már meg-történt, hogy a’ II dik Jozsef Tsászár Magyar titulusú Levelét tavaj a’ Magyar Kurir kezébe adták, hogy néki szól. – Ez a’ Nemzet kardat visel – ezt-is idegen tsinálja, ’s Bétsbe viszik a’ pénzt érette. – Ez a’ Nemzet a’ maga Juhának gyapjából visel pasztó köntöst – de nézd-el mi módon: „Más országbéli idegen Kereskedök fel-vásárolják töllek a’ gyapjat, és Bétsig vivén minden 100 forinton 40-ent nyertek. Itt a’ ki meg-veszi ’s elébb mozditja más kézre, megint 40-ent nyer százon. Az idegen műhely pasztot tsinálván belölle, 40-ent nyer százon az azt meg-vett Kalmáron; e’ visszavivén Magyar-országba ’s Erdélybe, 40-ent nyer minden száz farintján, a’ Magyaraktól, és igy a’ mi gyapjúnkból tsinált pasztot 8 árrával fizetjük az idegeneknek; hol ezt, ha az Országban tsinálnák sokkal oltsobban viselhetnék – sok 100 hazafiak élhetnének utánna – leg-alább az ez által el bujdosott pénz a’ Haza küszöbén mind belöl maradna. Sok 1000-reket tudnék néktek efféléket beszélleni, de tudom, hogy mind ezek rövid idő alatt más képpen lésznek, ’s ti is Bétsi ujságokat vártok tölem; hogy kedveteket tölthessem.
(Magyar Kurír, 1790)