(Nem játszom ki, hogy… 15 és 15…)
MÁRCIUS TIZENÖT
– 1992. III. 14. –
A MAGYAR NYELV ÁRULKODÓ,
a szóviccek könnyen a könnyebb ellenállás felé vihetnek, de szerencsére azért nem visz el március 15-én délelőtt a délelőtti Petőfi szoborhoz. Ott a könnyebb ellenállók tüntetnek. A részvételükkel.
A TÖBBIEK MEG
– az „aláírás-tudatlanok” –, az ország „zöme” majd a távolmaradásukkal. Ez csírázott ki mára az egykori „köménymagból”? (Itt a dokumentum, hogy ez a „szólelemény” honnan is való.)
PÁR ÉVE MÉG A PETŐFI TÉRRE
FÉLVE MENTEM KI.
Mostanra szerencsére már leküzdöttem a félelmemet, már nem fogok félni nem elmenni. És elmenni a Szabadság térre. (Éppen azért, mert ezen a téren sincs minden rendben.)
A MAGYAR NYELV
– ÁLLÍTJÁK A NYELVÉSZEK
– a világon az egyik leghajlékonyabb. De azért annyira nem lehetünk rabjai, hogy ide is – oda is… Föl, föl is ti, rabjai, meg lejáratni is. S főleg nem március tizenötödikén.
MERT MÁRCIUS 15-E EGY VAN.
Megosztható ugyan látszólag, de a maga valójában egy és oszthatatlan. E napon, bármilyen sajnálatos, e mellett kell tüntetni. (Kivétel ez alól nincs, csak a provokatőröknek.)
MINDEZT LÁTATLANBAN
MONDOM EL
– mert nem megyek oda. S mikor e sorokat írom – március 14-én –, még nem is lehetek ott.
MOST ÍGY TEHÁT MÉG
SEMMIT SEM TUDHATOK,
hogy hogyan lesz, csak azt: hogyan vagyunk.
Hát így!
JÓ LENNE EGYÜTT TÜNTETNI
VÉGRE VALAMIÉRT…
És nem valami… – Hogyan fejezzem ki? – Nagyon nehéz magyar nyelven…
AZ ÖSSZEFOGÁSRA NINCS IS
SZAVUNK?
Más… Csak ez a külön-külön?
ITT LENNE A NYELV HATÁRA?
S nem – csonkán is – nyolcvan, száz, kétszáz, kilométerre?
(Erdélyben, Ámerikában?)
ENNYIRE BESZŰKÜLT VOLNA…
A tudat… Szinte a Belvárosra korlátozva?
HOSSZÚ SÓHAJ MÉG…
Majd egy kérdőjel: A magyar nyelv megint szép lesz?
Méltó régi, nagy híréhez?
VAGY MEGINT ÚJ
NYELVÚJÍTÁS ESEDÉKES?
LEHETSÉGES, HOGY JÖVŐRE
– Legalább nyelvünkben – megint egy március 15-e lesz?
… ÉS NEM TIZENÖT MÁRCIUS 15-E?
origo.hu
Rokonok és barátnők szólaltak meg a vajtai tragédia után – barátnők szenvedtek balesetet
