(mit csinál egy sereghajtó…)

Én nem tudom, hogy az az allegorikus szóösszetétel, miszerint Magyarország a kelet-közép-európai régióban éllovasból sereghajtóvá vált, híven tükrözi-e a valóságot. Van egy olyan érzésem, hogy a valóság ennél lényegesen szomorúbb, hiszen – az allegóriáknál maradva – mi egy vert sereget hajtunk, s ilyen esetben hátul kullogni felettébb kockázatos. Bár Balassi egykor azt írta, hogy „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?”, a végvárszerep mindenkor bizonyos kockázatokkal járt, bár kétségkívül tartalmazta a büszkeség és a bátorság ismérveit is. (A reformok szükségességére csak később derült fény, a távoli múltban senki sem kifogásolta mondjuk Paracelsus gyógyszerfelírási metódusát.)
Hajdanában-danában és azután még jó néhány évig Európa az osztrák határnál kezdődött, s amikor Jurisics Miklós Kőszeg váránál feltartóztatta a Bécs ellen induló török ármádiát, EU-konform módon járt el, amit az osztrákok 1989 táján egy nagyszabású Gorenje-akcióval viszonoztak. Az a gyanúm, hogy mostantól kezdve Szlovénia is Európához tartozik mint éllovas, mi pedig ősi szokás szerint megpróbáljuk nyereg alatt puhítani a Gyurcsány–Kuncze-csomagot.
Persze ez mind amolyan napirend előtti szófiabeszéd. Képzeljünk el inkább egy elképzelhetetlen esetet, amely feltétlenül azt bizonyítaná, hogy mi is az európai elitbe tartozunk. Tehát: Lecsó Lehel alsónadályi vállalkozó, a Rongyrázó Kft. ügyvezetője Konrad Birnbaummal, a felső-vesztfáliai szállítmányozási rt. vezérképviselőjével tárgyal.
– Birnbaum úr! Van ötezer tonna kitűnő minőségű galvániszapom garantáltan korrodált fémhordókban tárolva.
– Van benne megfelelő mennyiségű mérgező nehézfém?
– Bőven.
– Milyen a hordók szivárgási mutatója?
– Első osztályú.
– Az iszap tartalmaz higanyt is?
– Természetesen. Az összes törött lázmérőt mi tároljuk, továbbá a kórházi bonchulladékot és minden szétszerelt akkumulátort.
– Remek. Mi pedig tudunk néhány használaton kívüli MÉH-telepről a Rajna közvetlen közelében, ahol a madárkór sem jár. Mi mást tudna még ajánlani?
– A dél-alföldi dögkutak és emésztőgödrök teljes hozamát, továbbá ha szükséges, konzorciumot hozunk létre a szabolcsi vegyes háztartási hulladék hasznosítására. Önöknek hány kamionjuk van?
– Amennyi kell. Influenzában elhullott madártetemek szállítását is vállaljuk, de csak nagy mennyiségben. Rendelkezésünkre áll egy Weimar közelében lévő barlangtó vak, édesvízi halakkal. Ebbe a tóba a nácik több tonna rabolt aranyat rejtettek el, főleg fogat, de azóta senki sem használja a barlangrendszert. Ott jó helyük lesz a döglött ludaknak.
– Ha beüt egy kiadós járvány, számíthat ránk. A papír- és rongyhulladékkal mi a helyzet?
– Problémamentes. Brandenburg tőszomszédságában van egy elhagyott kavicsbánya, ott bármikor elégethetjük. Fáradt olaj is jár hozzá?
– Nem csak fáradt olaj, gumiabroncs is.
– Kolosszális! Mikor kezdhetjük az elszállítást?
– A határon nem lesz probléma?
– Hová gondol? Hiszen az EU-n belül vagyunk.
– Hát akkor várjuk a kamionokat. De a szállításért csak forintban tudunk fizetni.
– Annál jobb. A forint erős, mint a sörecet. Öröm önökkel üzletelni.
Hogy ez fordítva is ilyen lehetetlennek tűnne-e, én nem tudom…