Népnevelés

Van egy amerikai gondolat, amely még az alapítók idejére nyúlik vissza: „Pursuit of Happiness” – a boldogságra törekvés. Mosolyogni való formula, de minden benne van, ami az embert előre hajtja élete folyamán. Nálunk megfordult a tétel, amikor a haladó és érzékeny baloldal kap hatalmat, kizárólag arra törekszik, hogy az emberek minél boldogtalanabbak legyenek. Ha nekem nem hisznek, higgyenek a felméréseknek, amelyeket az Európai Unió felkérésére készítettek, és egyik mutatójuk szerint a magyarok a legboldogtalanabbak Európában. Kinn ez mindenkit megdöbbentett. Itthon nem nagyon izgatja magát a miniszterelnök és kormánya, sokkal fontosabb megnevelni a magyarokat, hogy végre a henye, slampos lustákból katonás, fegyelmezett, ridegtartott, lebutított nyáj legyen. A csavar mindennap fordul egyet, de a plázák népe még nem észleli, hogy mekkora csapdában van. Az értelmiség, amelynek minden igaztalan megnyilvánulásra lármáznia kellene, jobban fél attól, hogy elveszti jól tejelő megbízásait, kimarad az alapítványi pénzekből, nem lesz tanácsadó, szakértő, médiasztár. Az értelmiség mérlegel: a volt kommunistáknak tengernyi pénzük, nagyszerű kapcsolataik és hosszú kezük van. Orbánéknak nincs annyijuk, amiért érdemes lenne szolgálni őket.
Egy hónapja március 15-ről zeng a közbeszéd. Az Economist, amelyet a Népszabadság úgy szokott idézni, mint az istenek szavát, csúnya jövőt jósol országunknak, gazdasági összeroppanást. És? Ott, ahol repkednek a nyilas szimbólumok, ahol a miniszterelnöknek nem bolgár, hanem ma éppen zsidó a felesége, ahol az antiszemita szót a lakosság tekintélyes része nem ismeri, de a bélyeg rajta. Hovatovább Rákosi szavaival élve tízmillió fasiszta helyett Gyurcsány tízmillió antiszemitával próbálja felépíteni a kapitalizmust. Országunk Nérója Feldmájer úrral egyetemben úgy véli, úgy érzi, az a spúrja, soha semmi konkrétum, hogy itt március 15-én a zsidókat fogják bántani. Hogy kik, hát a szélsőséges antiszemita rendőrök, merthogy október 23-án helybenhagytak egy holokauszt-túlélőt is. Hogy ez soha ne történjen meg, nem a rendőröket, a népet kell dresszírozni. Úgy beszélnek a nyilvánosságban március15-ről, mint egy derűs ütközetről. Hova lövünk, mit lövünk, kiket lövünk, miért lövünk, miért veszti el a fejét a rendőr, ki mehet, hova mehet, miért nem mehet, a Kossuth tér eleve tiltott zóna. Jön a második felvonás: ha és amennyiben a megemlékezők golyóálló mellényben vagy sisakban merészelnek kimenni az utcára, kerékbe törendők, megnyúzandók és besózandók. Mert, és tessék figyelni, aki védekezni akar, az támadni is akar. Sima orcával bejelentik a végeredményt, a rendőrökön azonosító lesz: A verzió: odahímzik, B verzió: odavarrják. Na most melyik? És a gumilövedékkel, ami a mi kormányunk magas szintű humánumát bizonyítja, csak lábra szabad célozni. Amit persze az sem hisz el, aki az utasítást kiadta. De. Mi lesz, ha esik az eső, és a nők háromnegyede csizmát vagy gumicsizmát húz? Nyaktiló vagy főbelövés, amiért mondvacsinált ürüggyel védekeznek a behatoló lövedék ellen? Szép jövőt mutat a legújabb igazoltatási szisztéma is. Ha nem kapod elég gyorsan elő a személyidet, ötvenezer forint a büntetés. És ki állapítja meg, hogy lassú voltál? Hát a rendőr. Az a rendőr, akinek te mocskos Fidesz-bérenc vagy. Hogy mit keresnek izraeli katonák a Belvárosban, arról is többfélét mondanak a hírekben. A verzió: holokauszt-emlékhelyet jöttek megnézni, B verzió: önkénteseket toboroznak az izraeli hadseregbe.
Saját verzióm: durván felidegesítik a magyarokat március 15-re.