Február 7-e délután 5 óra, Újpest, MEO kortárs művészeti galéria. A színpadon Kóka János áll Amerikát, a lehetőségek földjét idéző mosollyal, igaz, kissé mereven: olyan hatást kelt, mintha éppen iskolai kitüntetés átvételén lenne túl. Mellette több prominens kókaista, lábaiknál tömött sorokban ülnek az ismert SZDSZ-es politikusok, főképp a még nem teljesen színpadképes gazdasági miniszter támogatói, de akad néhány, a meghívásnak eleget tevő fodorista is. A hátsó sorokban pedig felfedezhetjük magát Fodor Gábort is, aki pókerarccal figyeli az eseményeket, és – mint megtudjuk – jelenlétével azt kívánja erősíteni, hogy normális versenyként kell felfogni az elnökválasztási küzdelmet. De vajon két autonóm szellemiségű, politikájú versenyzőről van-e szó?
Nos, az SZDSZ egyes politikusai szerint Kóka támogatói könnyen tévedhetnek, ha azt hiszik, hogy a politikus irányítható, különösen a jelenlegi pártvezetés részéről. Akkor már inkább Gyurcsány és köre befolyása érezhető majd „a pannon puma” döntéseiben, sugallják bal- és jobboldalról is számosan, igaz, ilyenkor ellenzéki körökben a multinacionális tőke kevéssé jótékony hatását szintén rendre felemlegetik. Mindazonáltal Kókát legalább annyiszor említik Gyurcsány epigonjaként, mint öntörvényű „fekete lóként”. A lassan két évtizede országos szinten politizáló Fodor Gábor ehhez képest egyszerűbb képletnek tűnik a szabadságjogokra és a demokratikus berendezkedés megerősítésére különös súlyt helyező retorikájával. Személyével kapcsolatban viszont egyesek – az SZDSZ-en belül és kívül – felvetik, hogy nem is áll olyan távol a Fidesz úgynevezett liberálisaitól.
Bőhm András, a párt országos tanácsának (ot) elnöke nem hiszi, hogy pártszakadás fenyegetne a mégoly éles küzdelem után. Érdekesnek tartja ugyanakkor, hogy mindkét elnökjelölt a párt szervezeti és politikai megújításáról beszél: így némi bája azért van annak, hogy Kóka János mögött ott áll az SZDSZ jelenlegi politikáját meghatározó kemény mag, azaz Pető Iván, Magyar Bálint, Horn Gábor és Kuncze Gábor. Az ot elnöke úgy látja, hogy a többséget jelentő vidéki küldöttek nagyobb része Fodort támogatja, Kóka azonban nagyobb támogatottságra tett szert a fővárosban. Persze felmerül a gyanús hátterű baranyai tagbeléptetési ügy, amelyre lapunk tényfeltáró írásai világítottak rá; igaz, az eredetileg vártnál nem sokkal, de három küldöttel mégis több érkezik az elnökválasztásra a kókaista zászlókkal feldíszített dél-dunántúli megyéből.
– Kóka szerintem összességében népszerűbb – állítja egy hölgy egy másik helyszínen, a tágas, külvárosi művházakat idéző Óbudai Liberális Klubban, miközben kedvesen italt tölt az alkalmi ingyenbüfében. Ő budaörsi SZDSZ-es, és úgy tapasztalja, hogy inkább a gazdasági miniszter dinamizmusára, változások iránti elkötelezettségére van szükség, mint vetélytársa emberjogi szólamaira.
– Gábor legismertebb támogatói Ungár Klára, Béki Gabriella, John Emese, Szent-Iványi István, Kis Zoltán, Bőhm András, Gulyás József és Bauer Tamás, sőt amolyan „csendestársként” Kis Jánost is ide sorolják. Kókát pedig a kemény mag négy meghatározó tagja, valamint Konrád György, Rajk László, Haraszti Miklós, Csepeli György, Eörsi Mátyás, Wekler Ferenc, Világosi Gábor, Lakos Imre budapesti elnök és Török Gusztáv Andor kalocsai polgármester favorizálja – mondja egy fodorista háttérember. – Tehát a prominensek között látszólag több a Kóka-párti, de ez nem jelent semmit, mert ők nyomulósabb stílusúak.
Hogy ez igaz-e, nem tudhatjuk, de tény, hogy a párt szellemi holdudvarában Kóka jelenleg némileg népszerűbbnek tűnik. Kérdés, mi ennek az oka.
*
Egyes vélemények szerint az, hogy gazdasági miniszterként jelentős anyagi források felett diszponál, bár nem ez lehet a kizárólagos szempont, ismerik el még a rosszmájúak is. Érdekes, hogy Konrád György egy minapi könyváruházbeli irodalmi beszélgetésén a szabad demokratákról mint kifinomult értelmiségi körről hallhattunk. Kit ez, kit az motivál, de bárhogy van is, közhely, hogy a tekintélyes magánvagyonnal rendelkező Kóka Jánosnak nem lehetnek anyagi gondjai elnökválasztási korteshadjárata során. Ám mi a helyzet riválisával?
– Fodor Gábor belső kampánya is megfelelő módon van finanszírozva, ezzel nincs gond – tudatja velünk Bőhm András. – Az pedig nem igaz, hogy a hajdani demokratikus ellenzék egésze Kókát, a „csinálós embert” látná szívesen elnöknek, ahogy ezt Rajk László sugallja. Más kérdés, hogy a kemény mag valóban a gazdasági minisztert támogatja, aminek többek szerint az lehet az oka, hogy a jelenlegi szűk pártvezetés egyes tagjai régről datálható személyes ellenszenvet éreznek Fodor Gábor iránt. Hogy ez mire vezethető vissza, azt sokan próbálták megfejteni, de nem nagyon sikerült.
Kuncze Gábor egyébiránt a Hegyvidéki Liberális Klub március 12-i, nyilvánosan meghirdetett, de csaknem zártkörű rendezvényén megerősíti néhány tucat ember előtt, hogy ő Kókára fog szavazni.
– Fodor Gábor ugyan mondogatja, hogy van a pártvezetés meg van ő, de valójában ennek a vezetésnek a része maga is ugyanolyan rutinnal, ugyanolyan változatlansággal – fejtegeti Kuncze a XII. kerületi otthonos, de kissé szűkös pincehelyiségben nagyrészt tiszteletre méltó korú SZDSZ-rajongókból s -tagokból álló hallgatósága előtt. – Így tőle nem várok túl nagy csodát. Kókában van kockázat, de benne van a lehetőség is. Ha meg akarunk szólítani új csoportokat, akkor talán ő jobb… Lendületes, ambiciózus, és nem tíz-egynéhány éve csinálja ezt az egészet.
Ám nemcsak az a kérdés, ki lesz az elnök, mivel tehet szert nagyobb népszerűségre a párt, hanem az is, hogy milyen irányvonalat képvisel majd, mi lesz a sokat hangoztatott liberális értékekkel! Míg Kóka János elnökjelölti bemutatkozó rendezvényén kijelenti, hogy az SZDSZ-nek nem a szép rendszerváltó értékek múzeumának kell lennie, addig Fodor a párt zuglói székházában tartott sajtótájékoztatóján annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a párt úgy kezelte a liberális értékeket az elmúlt tíz évben, mintha valóban múzeumba helyezte volna őket: emiatt vesztett az SZDSZ 15 százalékot korábbi támogatottságából. Fodor leszögezi azt is, hogy a szabadelvűek számára elfogadhatatlanok azok a javaslatok, amelyek alapján korlátoznák a gyülekezés, illetve a véleménynyilvánítás szabadságát.
Kérdésünkre, miszerint mely liberális értékeket szeretné kidomborítani leginkább a mai Magyarországon, Fodor Gábor közli, hogy van jó néhány, amely aktuális. Megtudhatjuk, hogy a szabadság és a felelősség egyaránt kulcsfontosságú a liberálisok számára.
– A két alapérték együtt jár, hiszen a szabad emberek törvénytisztelő, felelős polgárok – hangsúlyozza az egykori kulturális miniszter. – A szolidaritást legalább ilyen fontosnak tartom. Ezek nélkül nem lehet elképzelni a Szabad Demokraták Szövetségét. Nem lehetünk sikeresek, ha csak a gazdasági életben sikeres emberek pártjává akarunk válni. Igaz, hogy szükségünk van rájuk, de ugyanígy a munkavállalókra is. Meg kell szólítanunk az időseket és a fiatalokat, a magas és az alacsony jövedelműeket is. Az SZDSZ szavazóbázisát a szabadságszerető emberek jelentik, őket kell elérnünk.
Fodor nyomatékosítja azt is: tavaly ősz óta a jogállami normák, illetve a szabadságjogok újra előtérbe kerültek, ezek védelmét is elengedhetetlennek tekinti.
Bőhm András úgy véli, nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy Fodor vagy Kóka képviseli-e hitelesebben a liberalizmust, hiszen mindkettőnek más a fő mondanivalója. Míg előbbi a demokratikus jogállamra és a szabadságjogokra helyezi a súlyt, addig utóbbi a gazdasági liberalizmusra. Az ot-elnök ugyanakkor úgy látja, hogy a párt önállóságának megőrzése, egyáltalán az önálló politizálás sokkal inkább remélhető Fodor Gábortól.
– Fodor a szélesebb látókörű, sokkal több mindent át tud tekinteni – állítja kérdésünkre Ungár Klára, az ot tagja. – És ez nem tapasztalat-, hanem látásmódbeli különbséget jelent. Úgy vélem, Gábor olvasottabb, érzékenyebb, nyitottabb a különböző problémákra, a párbeszédre, ugyanakkor Jánost nagyon jó gazdasági miniszternek tartom, aki harcos, kemény alkat.
Mindenki számára kérdés persze, hogy ki tudná érdemben növelni a szabad demokraták szavazóbázisát. Közismert, hogy mindkét jelölt minimum tízszázalékos támogatottságot akar elérni megválasztása esetén. A „siker kultúrájára” szomjazó Kóka-pártiak úgy tartják, hogy a miniszter dinamizmusa, a kor követelményeinek megfelelő irányítási stílusa lehet a nyerő, míg a fodoristák imamalomként hajtogatják, hogy ma Magyarországon húsz százalékra tehető a liberális beállítottságúak aránya. Ez valószínűleg igaz, sőt lehet még ennél több is, csakhogy nem mindegy, hogy a szabadelvű politizálás milyen kereteket feszeget. Hiszen míg a homoszexuálisok regisztrált élettársi kapcsolatát mindkét elnökjelölt szeretné bevezettetni, és ez a társadalom bizonyos része számára talán elfogadható opció is, addig a „lágy” drogok liberalizálásának vagy a történelmi egyházak „előjogai” megnyirbálásának követelésével rengeteg szabadelvű gondolkodású polgárt továbbra is elriaszt az SZDSZ. Utóbbi kérdésekben Fodort tartják ultraliberálisnak, de legalábbis harcosabbnak, amiről nyilvánosan közzétett programja is tanúskodik, míg Kókát inkább konzervatív liberálisnak ismerik, ahogy nem egy ízben jellemezte is magát.
Török Gusztáv Andor, Kalocsa SZDSZ-es polgármestere, a párt egyik utolsó vidéki sikerembere, aki az általa pragmatikusnak, gyakorlatiasnak tartott Kóka Jánost támogatja, biztos abban, hogy pártjának rendeznie kell a viszonyát a történelmi egyházakkal. Szerinte hamarosan kiderül, hogy alkalmasabb-e erre a ferenceseknél végzett Kóka, mint a piaristáknál végzett Kuncze. S hogy mi lehet a titok? Nos, a visszahozandó nemzeti liberalizmus, amelyet a kisebbik kormánypárt az utóbbi években elhanyagolni látszott.
– A nemzeti liberalizmus történelmi képviselői mély és kellemes nyomot hagytak a magyarság életében – emlékeztet minket egy szebb korra a kalocsai városvezető. – Egyetértek azok véleményével, akik azt mondják, hogy jelenleg nincs a politikai palettán karakteres nemzeti liberális párt, úgyhogy ebbe az irányba kellene haladnunk. A Fidesz és az MSZP is használja Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák nevét, de hatásuk finoman szólva nem mindig érződik a politizálásukon. Úgy gondolom, János nyitott ebbe az irányba. Persze a nemzeti szabadelvűség nem ad választ korunk minden kihívására, nyilván továbbra is merítenünk kell az egész eszmerendszerből, így a neoliberalizmusból is.
– Kóka mint új Kossuth vagy Deák? Érdekes… Melyik a kettő közül? – mosolyog egy ifjú pesti SZDSZ-tag, aki stílusváltást szeretne látni, bárki nyer is.
– A liberalizmus kőkemény képviseletét lehet majd fellelni abban az SZDSZ-ben, amelyet én vezetek – válaszolja érdeklődésünkre Kóka János a MEO-ban. – Éppen azért indítottam útjukra vitairatokat, mert eddig csak a gazdaság-, energetika- és közlekedéspolitika, valamint a kutatás-fejlesztés ügyeiről beszéltem, mivel miniszterként ez volt a feladatom, de meg kívánom fogalmazni az álláspontomat az oktatás-, a kultúr-, a szociál-, a kisebbség- és a külpolitikában egyaránt. Ugyanakkor egyetértek azokkal, akik úgy vélik, nem szabad hagynunk, hogy a nemzet és a polgárság fogalmát kisajátítsák maguknak egyre inkább radikalizálódó jobboldali erők.
Felvetésünkre, miszerint bizonyos vélemények szerint a Szabad Demokraták Szövetségével nem az a fő gond, hogy nem nemzeti, hanem hogy nem igazán szabadelvű, Kóka János kifejti, hogy az SZDSZ liberális elveket képvisel, a kérdés az, hogy markánsan jeleníti-e meg ezt az ország minden területén és valamennyi szakpolitikájában.
– Ez is szervezési kérdés nagyon sok tekintetben, mert ott vannak azok a liberális kutatók, tudósok, filozófusok, gazdaságpolitikusok, akikben „benne van” a tudás; nekünk az a feladatunk, hogy megmutassuk, ez a mienk, a liberális párté – hangsúlyozza a miniszter.
Kóka egyébként egyik minapi interjújában kiállt a hazai nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete mellett, ami kétségtelenül megoldatlan probléma a rendszerváltás óta, úgy is mondhatnánk, ez a magyar politikai elit egyik legnagyobb adóssága. Vetélytársa ugyanakkor a határon túli magyarok irányába kíván nyitni.
– Nagyon sok személyes barátom van köztük, találkozom is gyakran szervezeteik vezetőivel – nyilatkozza nekünk Fodor Gábor. – Elismerem, hogy a határon túl sok helyen nem népszerű az SZDSZ, de megannyi olyan liberális gondolkodású ember található a szomszédos országokban élő magyarok között, aki viszont nagyon kötődik hozzánk. Amennyiben megválasztanak elnöknek, arra törekszem majd, hogy pártunk aktív határon túli politikát folytasson, és sokkal élőbb kapcsolatokat szeretnék kialakítani a kinti magyar szervezetekkel, mert látom, hogy van rá igény. Azt kívánom, hogy támogassuk a külhoni magyarokat abban, ha szükség van rá, hogy a szülőföldjükön tudjanak boldogulni, de ha át akarnak jönni Magyarországra, akkor kapják meg azt a segítséget, amely a méltó életkörülmények kialakításához kell. Tehát a szabad választásukat szeretném támogatni.
Konkrétumokról szólván Fodor elmondja, hogy Magyarországnak a schengeni zónához való teljes csatlakozása után is elő akarja segíteni a délvidéki és a kárpátaljai magyarok viszonylag akadálytalan határátlépését: létezik ugyanis a nemzetközi gyakorlatban jó példa, amely megfelel az Európai Unió elvárásainak, és amelynek nyomán érezhető könnyítést jelentő vízumot lehet kiadni mindenféle bürokratikus bonyodalom nélkül. Az ilyen okmányokkal megfelelő időhatárokon belül könnyen, szabadon mozoghatnának a szerb és az ukrán állampolgárságú magyarok, bizakodik Fodor.
– Nem tudom, hogy ki jelenítené meg jobban a nemzeti liberalizmust, hiszen az sem teljesen tisztázott, mit is jelent ez korunkban – véli Bőhm András. – A két jelölt között pedig a nemzeti elkötelezettség tekintetében nem tudok különbséget tenni.
Mindezzel kapcsolatban az ot elnöke annak a véleményének ad hangot, hogy létezik vegytiszta liberalizmus, ha úgy tetszik, a tudományos irodalomban mindenképp. A gyakorlatban működő liberalizmus pedig egyfajta gondolkodásmódot jelent; egy kérdés kapcsán számtalan irányzat megjelenhet, de az ügyek egészében biztos, hogy nem.
– A liberális jelző egyfajta gondolkodásmódra, hozzáállásra, szellemiségre, a problémák sajátos megközelítési módjára utal. Más kérdés, hogy október 23-a után különösen Kuncze Gábor és Demszky Gábor bizonyos nyilatkozatait, lépéseit kifogásolni lehetett liberális szemmel nézve. Én is így tettem. Ezek persze politikusi hibák voltak, amelyek nem róhatók fel az SZDSZ-nek, mivel a párt nem tett ilyen típusú nyilatkozatok
origo.hu
Nyomtalanul eltűnt egy idős, beteg asszony Hatvanban
