Ünnep Erdélyben

Nem akarják érteni, vagy képtelenek megérteni? Alattomos politikai taktikáról van szó csupán, vagy a kádári örökség okozta őszinte értetlenség megnyilvánulásának lehetünk tanúi? Ezek a kérdések vetődnek fel az emberben akkor, amikor egy-egy, a nemzetpolitikához kapcsolódó ügyben magasra csapnak az indulatok. A balliberális oldal először a státustörvény kapcsán mutatta ki igazán foga fehérjét. Aztán jött Gyurcsány Ferenc és 2004. december ötödike, amikor a kormányoldal már nem tétovázott: nyíltan kampányolt a határon túli magyarok ellen. És részben sikerrel járt, ami azt jelzi, hogy a fejekben teljes a káosz, s a hazai lakosság egy tekintélyes hányadának valójában bármit mondhatnak nemzetpolitikai kérdésekben, hisz nem is értik, miről van szó. A miniszterelnök az utóbbi két esztendőben gyakorlatilag felszámolta a magyar–magyar intézményrendszert, így ma már csak elvétve hallunk egy-egy találkozóról a szomszédos országokban élő magyar közösségek vezetőivel, akik érezhetően maguk is feladták a harcot az anyaországi vezetéssel fenntartott kapcsolatok fellendítése terén.
Most, derült égből villámcsapásként, ismét a belpolitika középpontjába került a nemzetpolitika. A balliberális oldalon mintegy vezényszóra kitört az általános értetlenkedés a köztársasági elnök erdélyi látogatásával kapcsolatban. Tudják, milyen szalagcímek jelennének meg a környező államok sajtójában, ha az ottani államfő úgy döntene, a nemzeti ünnep egy részét a kisebbségi sorsban élő nemzettársak körében tölti? Szép gesztusról, a nemzet iránti elkötelezettség jeléről, igazi államférfiúi magatartásról, öszszességében csupa pozitív jelzőtől visszhangoznának a beszámolók. Ezzel szemben mi történik idehaza? Szitokáradatot zúdítanak a köztársasági elnökre, amiért nem lesz jelen az ünnepi zászlófelvonásnál. Nevetséges jogköri vita veszi kezdetét a kora reggeli rendezvény főszereplőjével kapcsolatban. Holott a hír valójában az, hogy tizenhét évvel a rendszerváltás után Sólyom László személyében egy magyar államfő a határon túli magyarok körében ünnepel. Nem Mexikóban vagy Kubában tölti március tizenötödike egy részét, hanem Erdélyben. Ott, ahol a konszenzus üzenetére van most szükség, s nem kétséges, hogy részben e célt is szolgálja a köztársasági elnök nem hivatalos útja. A nemzet egységéhez nincs sok köze az államhatárnak. Egy magyar államfőnek Erdélyben is van feladata. Hát ez az, amit nem akarnak/tudnak megérteni a nemzetpolitika szótól is kisebb rángógörcsöt kapó balliberális oldalon.
De beszéljünk az elnöki vizit emberi vetületéről is. Sólyom László választhatott, miután kapott egy erdélyi meghívást. Csütörtök reggel jelen lehetne a zászlófelvonásnál annak a közgyűlöletnek örvendő Gyurcsány Ferencnek a társaságában, aki eddig tökéletesen semmibe vette javaslatait, intelmeit, s a népet tisztes távolságban tartva, vas- és rendőrfüggönyök mögött mer csak „ünnepelni”. Vagy részt vehet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem március 15-i ünnepségén, ahol valóban szabad az ünnep. A köztársasági elnök az utóbbit választotta. A magyar közélet abszurd drámája elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor a tévedés veszélye nélkül megállapítható: Erdélyben, Romániában, a román rendőrök távolságtartó felügyelete mellett szabadabban lehet az 1848-as forradalom évfordulóját ünnepelni, mint a gumilövedékekkel fenyegető Gergényi-osztagok és a hatalmához mindenáron ragaszkodó, hazug miniszterelnök által fémjelzett anyaországban.