Unokám, a kalkulátor

ANYANYELVÜNK

Táncdalfesztivál és Megasztár: a két televízió-műsor címe dióhéjba sűrítve jelzi, hogy miként változnak az idők. A Megasztárban az önjelölt és igen tehetséges énekesek dala csupán egyik része volt a produkciónak, a másik a zsűritagok miniesszéje. Be kell látnunk, nem volt könnyű a dolguk, mindig újat, tartalmasat, némileg blikkfangosat s nem utolsósorban személyre szabottat mondani „finoman becsomagolva”. Volt, aki nagyon bölcsen s lényegre törően nyilatkozott, volt, aki mindig fiatalosan és bátorítóan, nagy szeretettel, volt, aki kissé öntelten s néha bugyután, és volt, aki szigorúan, de gyakran erotikus felhanggal közölte mondandóját. Egy alkalommal az egyik ítész – nem rossz szándékkal, nem nagyképűségből, hanem egyszerűen figyelmetlenségből, így nevét fedje jótékony homály – azt találta mondani a porondon iruló-piruló tehetségjelölt leányzónak, hogy hermeneutikai problémák vannak a dal szövegével. Ez adta meg a „kegyelemdöfést” a „dalos pacsirtának”, mert a zavarát csak fokozta, s a tekintetén is látszott, hogy nem érti, miről van szó. Nem is kellett értenie, a hermeneutika igen ritkán használt szakkifejezés, jelentése: az értelmezés módszere. Azaz jelentésbeli, értelmezésbeli gondok voltak a dal szövegével.
Az idegen szavak használatának a problematikája nem nyelvészeti kérdés, hanem emberi és magatartásbeli. Ha használjuk őket, feltétlen tekintettel kell lennünk a hallgatóra, befogadóra, ha nem ezt tesszük, ő érzi magát kellemetlenül és szégyenben, mert úgy gondolja, milyen műveletlen. Pedig nem. A kommunikáció, célját tekintve, vakvágányra fut ilyenkor.
Így történhetett meg az, hogy valaki last minute-re akart utazni (érdekes módon a first minute szószerkezetre már van magyar megfelelő: előfoglalási kedvezmény), s csak sokára értette meg, hogy a fényképek más helyen készültek. Hogy hol, az az utazási iroda számítógépes nyilvántartásából derült ki.
Ám az idegen szót pontatlanul használó is kellemetlen helyzetbe kerülhet. Egy „gyermekfelügyelős” műsorban azt találta mondani az egyik „bébiszitter” (ezt van, aki már népetimológiával bébiszvetterre változtatta „joggal”, hiszen számára így van valami értelme), hogy ez nem koncepciós tábor. Természetesen koncentrációst akart mondani. Egyéb sem kellett az egyik paródiákat készítő együttesnek, rögtön exhumálta, azaz exkuzálta magát az illető hölgy nevében.
Egyik politikusunk parlamenti felszólalásában Duna-gátról beszélt, s mint később kiderült, a Duna-gate-botrányra gondolt. Az idegen szó téves használata azért is volt zavarba ejtő, mert ott és akkor mindkettő értelmezhető és aktuális volt: a bős–nagymarosi vízlépcső, valamint a Duna-gate-ügy is. Mint ismert, ezt a botrányt a BM biztonsági szolgálatának őrnagya robbantotta ki azzal, hogy a nagy nyilvánosságot tájékoztatta, az ellenzéki vezetők és hozzátartozóik telefonját lehallgatták, levelezésüket ellenőrizték, figyelték őket. S természetesen mindez a Duna partján történt. Így a politikus is kínos helyzetbe került, hiszen a szó a következő mondatban hangzott el: nem kell nekünk Duna-gát! S nemrég olvastam egy anekdotát arról a nagymamáról, aki unokája diplomaosztójára indulva falubeli szomszédja kérdésére belebonyolódott a kulturális menedzser szóba, és azt válaszolta, hogy az ő unokája bizony menedzserkalkulátor lesz!