A mondat elhangzását nehéz bizonyítani, ám tény, hogy jelen állás szerint a magyar származású politikus a legesélyesebb arra, hogy Franciaország elnöke legyen a májusi választásokon. Egy olyan ember, akiről az egész ország s talán az egész világ tudja, hogy magyar. Rokonai még mindig élnek Magyarországon, és tudják, ki is az ő kedves Palijuk, az elnökjelölt édesapja. Sárközy Györgyné, az elnökjelölt nagybátyjának felesége, valamint Dérczy Péter, Pál unokatestvére egyaránt rokonukként gondolnak Nicolas Sarkozyre, akit bár nem apja nevelt, érdekes módon mégis hasonló értékeket vall, mint az óhazában maradottak. A kapcsolat apa és fiú között biztosan lehetne szorosabb is, ám így is tény, hogy 1999-ben Budapesten gyűltek össze a Sárközyek Pál 70. születésnapja alkalmából. Akkor a francia politikus is eljött Magyarországra megismerni családját és apja egykori hazáját.
A nagybócsai Sárközy család 1628-ban kapott nemességet II. Ferdinánd királytól, majd később éltek is a lehetőséggel és viselték a felelősséget: Sárközy János Pest-Pilis-Solt vármegye másodalispánja volt, Kecskemét pedig három különböző Sárközy Pál bíráskodását is megismerhette. Sárközy Mihály táblabíró Jász-Nagykun-Szolnok megyében szerzett birtokokat, Sárközy György pedig már Szolnok város alpolgármestere volt a harmincas években, a Tisza szálló megépítése és a színház rendbetétele is az ő nevéhez fűződik. Sárközy György három fiút nevelt: az ifjabb Györgyöt, aki a külügyminisztériumban dolgozott, s előbb a müncheni főkonzulátuson, majd a zágrábi misszión teljesített szolgálatot sajtóattaséként, Gedeont, aki tüzértiszt lett, valamint a náluk jóval fiatalabb Pált. A becsült és szeretett városatya anyagilag nem járt különösen jól, családi házuk mellett csak egy kis nyaralót tudhattak magukénak. A Sárközy család egykori alattyáni birtoka is egy távolabbi rokon, Maár Lajos tulajdona volt akkoriban, ahová a Sárközy fiúk sokszor ellátogattak. A két nagyfiú felnőtt, és elkerült hazulról, ám Pali továbbra is ott maradt az idős rokon mellett. Maár Lajos – aki egész életében egyedül élt – sokszor mondogatta is, hogy a birtokot halála után Pali fogja örökölni. Ennek a tervnek a háború szabott gátat, a háborús vereség után ugyanis elvették a birtokot, Pali így nem kaphatott semmit Lajos bácsijától. Ő akkor volt 16 éves, a pesti Rákócziánum, majd a gödöllői premontrei iskola növendéke. A szülők és Pál 1944-ben az orosz invázió elől Ausztriába menekült, ahonnan csak 1946-ban érkeztek haza. Akkor hazatért az ifjabb György is, aki először segédmunkás lett, majd egy tervezővállalatnál kapott munkát, Gedeon pedig építészi képesítést szerzett, s úgy próbált érvényesülni. A két idősebb fiú közül György 1956-ban távozott Magyarországról, mégpedig egykori állomáshelyére, Münchenbe. Őt a hetvenes évek elején követte öccse, aki családegyesítés címén utazott Nyugat-Németországba. Ma már egyikük sem él.
A fiatal Pál számára nem sok lehetőséget nyújtott a háború után romokban heverő ország, az pedig csak tetézte a bajokat, hogy az ifjú Sárközy társadalmi osztályát üldözték az egyre nagyobb hatalomra szert tevő kommunisták. Ezért aztán a fordulat évében, látva, hogy itt csak rossz jöhet, a húszéves fiatalember elhagyta az országot. Először ő is Németország felé vette az irányt, s a francia határhoz közeli Baden-Baden mellett találkozott a francia idegenlégió toborzóival. Pál épp eléggé kalandvágyó volt ahhoz, hogy kipróbálja magát a világ talán legkeményebb hadseregében, ám végül nem került képi blanc a fejére. A toborzóorvos ugyanis – hogy, hogy nem – egy szolnoki származású magyar ember volt, Sárközy földije, és katonai szolgálatra alkalmatlanná nyilvánította a fiatalembert. Az orvos még értesítette is a családot, hogy nála jelentkezett a legifjabb Sárközy, akit elvitt volna a légió, ha ő nincs ott. 1948-ban már Marseille volt Pál otthona, ahol elkezdte később sikeresnek bizonyuló hirdetésszervező vállalkozását.
Egy év múlva Párizsba költözött, ahol találkozott Andrée Mallah-val, későbbi feleségével. Andrée édesapja egy görög származású szefárd zsidó volt, aki urológusként dolgozott az elegáns párizsi XVII. kerületben. A joghallgató lány azonban a zsidó törvények szerint nem zsidó, édesanyja ugyanis egy lyoni katolikus hadiözvegy volt. Adele Bouvier családja ahhoz is ragaszkodott, hogy Mallah felvegye a katolikus vallást az esküvő előtt, s mivel ez az orvos számára úgysem volt központi kérdés, eleget tett a kérésnek.
Andrée három fiúval ajándékozta meg Pált: Nicolas bátyja, Guillaume textilipari vállalkozást vezet, öccse, Francois pedig az egészségügy környékén dolgozik menedzserként. A fiúk azonban csak rövid ideig élvezhették a meleg családi fészket és magyar apjuk közelségét. Pál ugyanis 1959-ben elköltözött otthonról, s csak időnként látogatta meg az övéit. Ő maga ugyan egész életében magyarnak vallotta magát, családtagjait nem tanította meg ősei nyelvére. Csak a hetvenes években tartotta szükségesnek, hogy francia állampolgárságért folyamodjon, addig tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy egy magyar nemes ne akarjon francia lenni, bármilyen gondokat okozott is ez neki. Akkoriban azonban barátai és ismerősei pedzegetni kezdték, hogy Pali talán régi tettei miatt nem is lehetne állampolgár, így ezt cáfolandó letette az állampolgári esküt, s lett hivatalosan francia, Paul Sarközy de Nagy-Bocsa, a hontalan Nagybócsai Sárközy Pál helyett.
Nicolas így elsősorban anyjától és annak apjától, Benoit Mallah-tól tanult gyermekkorában. Az öreg Mallah erősen gaulle-ista beállítottságú volt, amely máig érezhető Nicolas Sarkozy politikai hitvallásában is, emellett gyakorló katolikus is. Nicolas maga is egyházi gimnáziumba járt, s máig minden vasárnap ellátogat a templomba.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
