Szép reggelre ébredtünk ma: április 4-e van. Az Izidorok ünneplik névnapjukat, amit egy jó ideig úgy neveztek nálunk, hogy a felszabadulás ünnepe. Mármint az a nap, amikor az utolsó német katonát is kiszorította Magyarországról a dicsőséges Vörös Hadsereg, hogy aztán még negyvenhat évig ideiglenesen itt tartózkodjon, leverve közben az ötvenhatos forradalmat.
Emlékezetes volt a felszabadulás, Sztálin vodkagőzös előemberei romhalmazzá lőttek várost, falut, meggyaláztak asszonyt, lányt, vittek mindent, ami mozdítható volt, az emberekkel együtt, akik egy kis munka – málenkij robot – ürügyén éveket töltöttek Szibériában.
Ezt a napot – április negyedikét – megünnepeltette velünk Rákosi, Kádár és Grósz lakájrendszere, csinnadrattával, erőfitogtatással, a legnyálasabbak kitüntetésével. Egyébként még a dátum sem volt igaz, még 1945. április derekán is harcoltak a nyugati határszélen.
Nem mondok újat, szomorú tény, hogy Budapestnek a mai napig díszpolgára Joszip Visszarionovics Sztálin, született Dzsugasvili (a régi pestiek szóhasználatával Zsugás Vili), aki postarablóként kezdte a mozgalmi munkát, később teljhatalmú vörös cárként annyi halottat produkált, hogy Hitler is a nyomában kullogott.
Hát ez a jó öreg Sztálin elvtárs máig díszpolgára Budapestnek, Demszkyék büszkén ragaszkodnak dicső emlékéhez. A szovjet emlékmű pedig történetesen a Szabadságról elnevezett terünkön áll, ahol 1849-ben kivégezték Batthyány Lajost, az első miniszterelnökünket…
Szóval ma lenne a felszabadulás ünnepe, április negyedikén, pár nappal a feltámadás ünnepe előtt.
Isten éltesse az Izidorokat! Meg a Demszkyt a díszpolgárával.
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
