Sokszor és sokan próbálták kiszakítani Szlovákiát a „normális posztkommunista” országok sorából, pedig szinte semmiben sem különbözik politikai élete, gazdasága, a társadalmi közgondolkodás a régió többi országában tapasztaltaktól. Legfeljebb annyiban, hogy az elmúlt nyolc évben olyan reformfolyamat zajlott le az országban, mint sehol másutt, s ennek eredményei már látszanak is: nemcsak politikusai hirdetik, hogy „dübörög a gazdaság” vagy éppen „szárnyal”, hanem a nemzetközi gazdaságkutató és pénzügyi elemző intézetek is, sőt már a lakosság is észleli a javulást. Persze Szlovákiában is többen vannak a rendszerváltás vesztesei, mint nyertesei – legalábbis gazdasági szempontok szerint –, az irigység sem kisebb, mint mondjuk a visegrádi négyek országaiban. Sőt talán e tekintetben túl is tesznek szomszédaikon a szlovákiai polgárok, amire talán jó példa, hogy Szlovákia az egyetlen ország régiónkban, ahol a mai napig nem tudják (akarják?, merik?) összeállítani az ország leggazdagabb embereinek a toplistáját.
Így születhetnek aztán a fámák, amelyek olykor még politikai csatározást is szülnek, ami napjainkban a szlovákiai magyarságot érte el leginkább. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) élén változás történt, s bár az elnöki posztért Bugár Béla és Csáky Pál „hadakozott”, a főszereplő Világi Oszkár volt, akit sokan a leggazdagabb szlovákiai magyarnak tartanak. De ki is ez az ember? Világi a kilencvenes évek elején egy közepesen sikeres ügyvédi iroda tulajdonosa volt csupán, most meg százmilliókra becsülik vagyonát. Ennek tetemes részét az ügyvédi irodája révén szerezte meg, s bár nem zárható ki, hogy egy-egy „megrendeléshez” politikai összeköttetései révén jutott, mégsem állítható, hogy kizárólag a politikának köszönheti gyarapodását. Az első és talán a legnagyobb „üzlete” a kassai vasmű magánosítása volt. Ebben szakmai szerepet játszott, hogy az amerikai U. S. Steel átfogó jogi elemzéssel bízta meg Világi ügyvédi irodáját a vasmű megvásárlása előtt, aminek részét képezte nemcsak a vállalkozói közeg elemzése, hanem a cég nemzetközi kapcsolatai, a megkötött szerződések biztonsága, és sok egyéb is. S minthogy a magánosítás dollármilliárdokról szólt, nyilván a bevétel sem lehetett két korona. Az amerikai befektetők aligha Világi szép szeméért, esetleg politikai elkötelezettségéért fizettek. Világi Oszkár később a Slovnaft kőolaj-finomító és a szlovák befektetési és fejlesztési bank magánosítása során is szerephez jutott. Igaz, ezekben az esetekben már „csak” dollárszázmilliókról lehet beszélni a privatizáció során, a nyeresége azonban nyilván ez esetben sem lehetett kevés. Világi Oszkár éveken át ki- és felhasználta a szlovákiai magyar pártokhoz, később az MKP-hoz fűződő viszonyát, de csak arra, hogy „helyzetbe kerüljön”. A „helyzetet” aztán már saját rátermettségével váltotta „vagyonra”.
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
